2017. január 3., kedd

Világos és a Bohus család

A Bohus család és a kastély

A szlovák Bohus család 1749-től része Világos és a környék történetének, akkor nevezték ki Bohus Imrét a világosi uradalom igazgatójának. 1755-ben Mária Terézia bárói rangot adományozott a családnak. 1778-ban vált a Bohusokévá a birtok. A falu szabályos, sakktáblás szerkezetét osztrák hadmérnökök segítségével 1782-ben alakították ki.






Ha valaki a környék legnagyobb földbirtokosa, akkor kastélyra is szüksége van. A Bohusok a klasszicista, tipikus mezőségi kastélyukat 1824-ben kezdték el építtetni. Az építkezés 1832-ig tartott. A várból is hordtak köveket a kastélyhoz. Földszintes, 30 szobája van, U alakban egy udvart fog közre. A bejáratot dór oszlopok díszítik.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.173

Világosi báró Bohus János az 1830-as években alföldi szlovákokat telepített a birtokra. Konzervatív, a régi feudális viszonyokat fenntartani akaró birtokos volt, elkötelezett híve a bécsi udvari politikának. Gyakran alakult ki konfliktus közte és a birtokán élő jobbágyok között. Alkalmazottai között nem tűrte a magyarokat, inkább románokat és szlovákokat fogadott fel.
Az egyik súlyos konfliktust 1835-ben idézte elő, amikor a község legelőit rosszabb minőségű földekre akarta cserélni. A jobbágyok dühükben a földmérők jelzéseit összekeverték, aztán a kastély udvarára vonultak, megverték a tiszttartót. Bohus János Pankotára menekült és onnan küldött fegyvereseket, akik csak másnapig tudtak rendet tartani, mert akkor őket is megtámadták a jobbágyok. Végül katonák érkeztek és helyreállították a rendet. 


Bohus János - ha minden igaz, a kastélyban megtalálható a festmény (forrás)

Bohusné Szögyény Antónia

Világos kiemelkedő alakja a XIX. században Szögyény Antónia volt, akinek a tiszteletére 1910-ben szobrot emeltek Világoson. Antónia 1803-ban született Budapesten. Gyermekkorában jó nevelést kapott, latinul, németül, angolul, franciául tanult. Zongora tanára Liszt Ferenc volt, aki tehetségesnek tartotta, a legkedvesebb tanítványának nevezte. Brunszvik Terézzel ismerték egymást, nagy hatást gyakorolt rá a grófnő.
Bohus János feleségeként nem lehetett egyszerű dolga, merőben más nézeteket vallottak. Antónia segítette a szegényeket, sokat jótékonykodott, támogatta a művészeket, költőket, írókat. Világoson óvodát és német-magyar vegyes tannyelvű iskolát alapított az 1840-es években. 1844-ben a Maros elöntötte Aradot, ekkor gyűjtést rendezett az árvíz áldozatainak segítésére és a helyreállítási munkálatokra. 

Bohusné Szögyény Antónia (forrás)

A szabadságharc és a világosi fegyverletétel

Bohus Jánost konzervatív nézetei és bécsi udvarhoz való húzása nem akadályozta meg abban, hogy az 1848-as pesti forradalom előtt pár nappal eltörölje a jobbágyokat sújtó füstadót, dézsmát, robotot. A jegyző Kossuth arcképét is kifüggesztette. Nyáron a románok között megváltozott a hangulat, ők egyértelműen az osztrákok fele kezdtek húzni. A nagybecskereki honvéd táborba akartak katonákat toborozni, de a románok nem akartak menni. Bohus ekkor kijelentette, hogy nem muszáj embereket küldeni. Októberre a helyzet romlott, a lakosok fegyverkezni kezdtek, október 10-én gyulai nemzetőröket bántalmaztak. Végül október 23-án Gál László őrnagy vezetésével a honvédek körbevették Óvilágost, ágyúzták, majd rohammal elfoglalták. 5 lakost kivégeztek és letartóztatták a bírót. Bohus János elvállalta az aradi főispánságot a magyar kormányban, ezért nem tartózkodott Világoson, amikor a fegyverletételre sor került.
Görgei több szempont alapján választotta a fegyverletétel helyszínéül Világost. Az oroszok előtt akarta letenni a fegyvert, csak az ő győzelmüket ismerte el. Szögyény Antónia pedig az unokatestvére volt, aki a szabadságharc alatt ruhával, élelemmel segítette a honvédeket, a kastélyban kórház működött. Antónia Brunszvik Teréz kérésére lejegyezte a fegyverletétellel kapcsolatos eseményeket. Viszont írásos megállapodás nem született Görgei és Frolov között, tanuk sem voltak, annál a bizonyos asztalnál csak szóban állapodtak meg.

A világosi Bohus-kastély Görgei tanácskozó szobájával. Rajzolta Cserna Károly (forrás)



„Görgey erre összegyűjté táborkarát és a házban együtt volt tiszteket, és tudatta velők, hogy ki fognak a táborba lovagolni, hogy az ott táborozó csapatokat a holnapi katasztrófára előkészítsék.
Állítják, hogy ez ünnepélyes módon történt meg. Egyik ezredtől a másikhoz ment; mindenütt szónokolt, és meggyőzé őket a további védelem lehetetlenségéről, és hogy a fegyverletételtől várható mind az országra, mind a hadseregre üdv.
Lélekrázó jelenetek játszódtak le akkor.
Némely ezred elégeté pompás zászlaját, mások széjjelvagdosták, és darabjait, mint ereklyéket eloszták maguk közt; vén huszárok lelőtték lovaikat és eltörték fegyvereiket. Sőt állítják, hogy egy közülők golyót röpített agyába.
Tény az, hogy számtalan lövés történt, úgyhogy azon véleményben voltunk, hogy e jelenetek közt összeütközésre került a dolog. De nem úgy volt. A hős katonák levegőbe sütötték ki fegyvereiket, így válva meg tőlök, melyektől örökre búcsút kell venniök.”

Szögyény Antónia tevékenysége a fegyverletétel után

A szabadságharc leverése után Antónia továbbra is segítette a volt honvédeket. Az aradi várbörtönben gyakran látogatta a rabokat, gyűjtéseket szervezett számukra, emiatt Haynau többször magához hívatta. (A Haynauról alkotott általános képet árnyalhatja, hogy 1849 decemberében alapítványt hozott létre a háborúban megrokkant katonák számára. A segélyeket nemcsak a császár oldalán harcolók, hanem a magyar honvédek is megkapták.) A világosi kastélyt az osztrákok figyeltették, házkutatást is tartottak, mert úgy vélték, hogy a Szent Koronát oda rejtették el.
Antónia a téli időszakokban Pesten tartózkodott, szalonjában segélybizottság alakult. Az 1850-es években gyakori vendégei voltak Deák Ferenc, Eötvös József, Trefort Ágoston és Liszt Ferenc. Támogatta az írókat, művészeket, tudósokat, ezért a szalonja kedvelt találkozóhellyé vált. Antónia Csillagkeresztes hölgy lett, ami a legmagasabb Habsburg női udvari kitüntetést jelentette. Olyan hölgyek kaphatták meg, akik ősi, katolikus főnemesi családból származnak és jelentős karitatív munkát végeznek. Három évtizedig a Pesti Jótékonysági Nőegyesület elnöke, a közélettől 1883-ban vonul vissza a férje halálakor. 1884-ben Antónia köztéri kutat építettet a kastély közelében, amely felett ma a szobra áll. 1890. január 5-én halt meg.


Bohusné Szögyény Antónia idős korában (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 3. sz. január 19.) (forrás)

Világosi báró Bohus László és a világosi gazdaság

László Bohus János és Antónia harmadik gyermeke, aki 1839. május 2-án született Pesten, ő foglalkozott később a birtokkal. Kiváló iskolákba járt. Gondolom Antónia szerette volna, ha a fia művelt, tudományokban jártas emberré válik. László a jénai, drezdai, heidelbergi és lipcsei egyetemeken is megfordult. Miután elvette 1867-ben Görgey Beátát, Világosra tért vissza, hogy a birtok igazgatásával foglalkozzon. Két gyermekük született,  Elma és Margit. A házasság nem tartott a sírig, később elváltak.
Lászlónak nagyon fontos volt a birtok és a szőlőművelés, sokat tett a környék gazdaságának fellendítéséért. Az oktatás fejlesztését ugyanolyan lényegesnek tartotta, mint az édesanyja: három iskolát alapított Világoson és iskolaszéki elnök volt. Az Arad-Kőrösvölgyi vasútvonal létrehozásában nagy szerepet játszott, valamint az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak alapításában részt vett és igazgatótanácsi tag volt. A politikában aktív szerepet játszott az 1870-es évektől. Országgyűlési képviselő is volt. 1890-es években zöldség és gyümölcs szárító üzemet hozott létre a gacsai birtokán, amelyet az akkori legmodernebb eszközökkel szerelt fel.


Arad és Csanádi Egyesült Vasutak (ACsEV) állomása, háttérben a világosi vár. Az aradi Weitzer János gépgyár benzinüzemű motorkocsija. Forrás: Fortepan

1882-ben alapította meg a konyakgyárát, amelynek különleges terméke a dinnyelikőr volt. A MARTHY (vagy MARTY) Konyakgyár részvénnytársaságként működött, László lett az elnök-vezérigazgatója.A Dél-magyarországi hajlított Fabútorgyár Részvénytárságnak egészen az 1914-ben bekövetkező haláig volt az elnöke.
Lászlónak két szenvedélye volt: a szőlő és a fotózás. 1890. április 30-án Budapesten rendezték meg az Első Amateur - fotográfiai kiállítást, amelynek rendezésében Bohus László is közreműködött, mint a rendező nagybizottság alelnöke. 1911-ben az Aradi Fotóklub II. Országos Művészi Fényképkiállításán az ő képei is szerepeltek. A fotózásban szintén az újdonságok érdekelték, autokróm eljárással és Dufay-rendszerű dioptichrom rovátkás színlemezre  is  készített színes fotókat.
Szögyény Antónia szobrának felállításáról 1908-ban határozott az aradi polgári olvasókör. 1909-ben elfogadták Philipp István és Vass Győző pályázatát. László a kastélypark területéből ajánlott fel egy részt a szobor felállítására, amely 1910-ben készült el.
1922-től a konyakgyárat a Zwack működtette, 1933-ban Aradra telepítették és összeolvasztották a pezsgőgyárral. 1945-ben államosították az aradi üzemet.


A szobor egy régi képen (forrás)


A  Bohus kastély ma

A kastély ma Ioan Slavici, román író múzeumának ad otthont,  aki Világoson született 1848-ban. Emil Montia zeneszerzőnek is szenteltek egy kiállítást, aki Világoson élt. A fegyverletételre az az asztal emlékeztet, aminél Frolov és Görgei tárgyaltak. A kastélyt és környezetét 2014-ben felújították. 


A Bohus kastély dór oszlopos bejárata és az előtte lévő tér
A Bohus-kastély

A szobor ma

2016. október 4., kedd

Rendhagyó poszt: Kilenc nap a Retyezátban

Ősszel egy nagy túrát terveztünk a Retyezátba szeptember 10 és 18 között. Valójában inkább nyárias időnk volt, virágozott még a rododendron, csak a kiégett fű emlékeztetett arra, hogy vége a nyárnak. Délről, a Buta komplex felől akartunk felmenni a Peleaga rétre, miután leparkoltunk az autóval, aztán onnan tovább a Bukura-tó fele. (térkép)


Buta-tisztásig jutottunk

A Buta-komplextől a Buta-házig eljutni nem nagy kihívás, hiszen dózerúton ballaghatunk. Igaz, ez nagyon unalmas, de a monotonitást megtöri a Buta-vízesés, később a La Beci után az út kicsit vadregényesebb lesz, aztán a jelzés bevezet az erdőbe. Utóbbit nem volt jó ötlet nagy zsákkal követni. Mindenesetre sikeresen elértük a Buta-házat, ahol ettünk levest. Megtudtuk, hogy parkbelépőt a Buta-tisztáson álló salvamont kunyhóban lehet csak venni, a Peleaga-réten nem. A hegyimentő nem javasolta, hogy folytassuk az utat a Peleaga-rétre, így inkább letáboroztunk a tisztáson, aztán úgy döntöttünk, maradunk két napot. Másnap Kusztura, utána Piule...

Buta-vízesés a Retyezát Nemzeti Parkban
Buta-vízesés


Kilátás a sátor ajtajából a Papusa Custurii csúcsra a Retyezát hegységben
Kilátás a sátorból a Papusa Custurii csúcsra



A Buta-tisztás táborozóhely a Retyezát hegységben
A Buta-tisztás


Viharos távozás a Kuszturáról

A Buta-tisztás 1625 méteren van, a Buta-hágó pedig 1879 méter. A kettő közötti távolság kb. 1 km, szóval erős kaptatóról van szó a hágóba, de jobban jártunk, mintha a Peleaga-rétről indultunk volna a Kuszturára. A Buta-gerincen kényelmesen végigsétáltunk, aztán jött a keményebb emelkedő a csúcs előtt. A Kusztura 2457 méter magas csúcsáról megcsodálhatjuk a Kis-Kusztura és Nagy-Kusztura tavakat, kicsit látszik a Zergebak-tó, Papusa és Peleaga csúcsokat is jól láthatjuk, valamint az egész Buta-gerincet, Nagy-Lepusnyik völgyet, Buta-völgyet, Nagy-völgyet. A csúcsról tovább lehetne menni a gerincen, bár a jelölések már kopottak és hivatalosan megszüntették a Lázár-csúcsra és még tovább vivő ösvényt.


Kilátás a Kuszturáról háttérben a Peleaga és Papusa csúcsok, a Zergebak-tó
Kilátás a Kuszturáról, látszik a Peleaga és a Papusa
Nagy-Kusztura és Kis-Kusztura tavak a Kusztura csúcsáról a Retyezát-hegységben
Nagy-Kusztura és Kis-Kusztura tavak

A Kusztura gerinc folytatása a Retyezát-hegységben
A gerinc és a csúcsok folytatódnak még jó darabig 2000 méter felett

Miután elindultunk lefele elég csúnya felhők kezdtek gyülekezni, ezért a Buta-gerincen már szinte futottunk, amikor elkezdett esni az eső és dörgött az ég. Tudtuk, hogy a hágót el kell érnünk, mielőtt igazán belekezd a vihar, mert a gerincen ilyen időben tartózkodni nem életbiztosítás. Pont időben sikerült elhagynunk a hágót és elázva értünk a sátorhoz. A délután további részében a dörgéseket hallgattuk és vártuk, hogy elmenjen a vihar. A másnappal kapcsolatban úgy döntöttünk, hogy délután 1 előtt vissza kellene érni...


Kusztura csúcsra vezető út viharos időben
Viharos Kusztura


Utálatos dög
Utálom ezt a kutyát, ellopta a bögrémet, ami a sátor előtt volt. A szemén látszik, hogy sunyi

Beálltunk pásztornak

Hétfő reggel nem mentünk dolgozni, mégis sikerült egy dolgos délelőttöt eltölteni a hegyen. A Szkorota-hágóba indultunk, hogy onnan a Piuléra menjünk fel. Egy tisztáson vizet töltöttünk és áfonyát szedtünk, amikor egy birkanyáj érkezett két pásztorral és négy kutyával. Az egyik pásztor barátságosabb volt, így hozzácsapódtunk és mentünk vele és a kutyákkal. Igazi pásztornak nézett ki, pokróc a vállán, kalapjában rododendron virágok, nagy bot. A kommunikáció nehézkes volt, de valahogy boldogultunk és kiderült, hogy a barna kutya lusta, a szürke, hosszúszőrű félénk, a fehér, fekete folttal az egyik szeme körül komisz és nem szabad simogatni. A pásztor a kedvenc kutyájára igazán büszke volt, pacsit is tudott adni és ha nem volt dolga, akkor úgy viselkedett, mint egy öleb.


Román pásztor és három kutyája a Szkorota hágóba tart
A pásztor és a kutyái
A pásztor kedvencétől pacsit kaptam

A Szkorota-hágóban ittunk a pásztorokkal pálinkát és konyakot, aztán elmagyarázták, hogy a Piule legalább 1 óra. Ők mentek tovább a Szkorota-völgybe, mi maradtunk. A Kusztura felett ismét felhők gyülekeztek, így inkább úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk. Amint visszaértünk, csepegni kezdett az eső, aztán szakadt és jégesőre váltott. Estére ismét derült idő lett.


A Szkorota-hágóban

Megint jön a vihar


Jégeső

Irány a Bukura-tó

Reggel nem tűnt valami szépnek az idő, de azért összepakoltunk és elindultunk a Peleaga rétre. A hágó alatt összetalálkoztunk a tegnapi pásztorokkal és kutyákkal, bár a meredek kaptatón már nem tartottuk velük a tempót a nagy hátizsákokkal a vállunkon. A hágóban sűrű felhőbe kerültünk, a szembe jövő túrázók mondták, hogy lejjebb esőre készüljünk, így elővettük az esőkabátokat. A Peleaga rétre tényleg rossz volt az út, sötétben nem lett volna jó lefele menni. A réten a hegyimentők háza áll, egy hegyimentő volt ott, aki tavalyról emlékezett rám. Persze, nehéz is lenne elfelejteni. Nagyon örült nekünk, kaptunk teát, én egy almát is ettem és megszáríthattuk a cuccainkat. Beszélhettem a hegyimentők rádiójába is.


A Buta-hágóba terelik fel a nyájat


Elértük a Bukura-tavat

Áll a sátor
A Peleaga rét és Bukura-tó közötti távolság nem nagy, de nekünk 2 és fél órába telt. Közben az eső elállt, a felhők lassan szakadoztak. A glaciális lépcsőkre lelkileg felkészültem, így nem lepett meg, hogy a negyedik lépcső után következett a Bukura-tó. Ezután persze a táborhely kiválasztásának kényes művelete következik, ami akár tovább is tarthat, mint felverni a sátrat. Végül sikerült és beköltözhettünk. Ettünk és utána sétálni indultunk a tó körül. Nekem az az ötletem támadt, hogy menjünk le a partjára és mellette menjünk, ameddig tudunk. Visszafele viszont feljebb mentünk és meg kellett keresni a villámcsapás helyét. Nem volt nehéz megtalálni, az ösvény mellett van egy szikla, elég egyértelmű nyomokkal és kopott turistajelzéssel az oldalán. Én azért építettem rá egy kőbabát. Alig találtam olyan kavicsot, ami nem mállott volna szét egy erősebb szorításra, iszonyat hőhatás érte a sziklát, még a növények se vették birtokba a  felszabadult talajt.

Bukura-tó a salvamont házzal
Peleaga szemben


A szikla, amibe mellettem csapott a villám 



Retyezát

Reggel korán keltünk, mert a Retyezátra akartunk felmenni. A Bukura-nyereg fele indultunk és onnan a Bukura I. csúcs keresztezésével mentünk át a Bukura és a Retyezát közti gerincszakaszra. Innen a Gemenele Rezervátum elzárt völgyében lévő tavakat lehet megcsodálni, később a gerinc tetejéről a Stânişoara völgyet és gerincet is be lehet látni, valamint átkukkanthatunk a Pietrele gerincre és a Farkasfogakra. Az igazán kemény munka a Retyezát-nyereg és a csúcs között várt ránk. Sok kőfolyást kell keresztezni, nem mindig egyértelmű, merre megy az ösvény. Persze, megérte felmenni, gyönyörű a kilátás. Visszafele a sárga jelzésen mentünk a Kapu-tó fele, nekem nem volt kedvem a kőtengereken ugrálni, inkább a tavakat szerettem volna látni. A sátorba visszaérve talán ettünk valamit, talán nem, de az biztos, hogy nagy szundítás következett, mert valamikor este fél kilenckor sikerült felébredni és átöltözni alvós ruhába.

Klasszikus kép a Bukura-tóról


Stanisoara-völgy, a Retyezát bal oldalon figyel


Retyezát


A Retyezát és a Bukura I. közötti gerinc


Tengerszemek a Bukura katlanban

Éjszakai is nagyon világos volt a Hold miatt

Peleaga

Nem keltünk korán az előző napi Retyezát menet után, így elég későn vágtunk neki a Peleagára vezető útnak. Mire felértünk, sötét felhők gyűltek az égen, így nem maradtunk sokáig. Én örültem, hogy látom a Rossz völgy tavait, a Papusát, mert amikor 2014-ben fenn voltunk, akkor az az oldal végig felhőbe burkolózott. Lefele a Farkasfogak felé mentünk, aztán a Custura Bucurei előtti nyeregben a kőbabákkal jelzett úton a völgybe indultunk. Nem volt kedvünk keresztezni azt a csúcsot, mert fáradtak voltunk. Közben a nap kisütött, így áfonya szedés mellett döntöttünk, mert emlékeztem rá 2014-ből, hogy hol lehet sok áfonyát találni. Végül hamar menni kellett, mert ismét gyűlni kezdtek a felhők a gerinc felett, amik kavarogtak egy ideig, de végül estére ismét eltűntek. Este három túrázó meghívott minket sült kolbászt és szalonnát enni, aminek nagyon örültünk, ezúton is nagyon köszönjük. Rájöttünk, hogy legközelebb több inkább több kolbászt, füstölt sonkát, esetleg tepertőt kell hozni, mert a zabfalatok, müzliszeletek és májkrémek 3-4 nap alatt igen unalmassá válnak.


Tigriske is jött mindenhova


Panoráma fotó a Peleaga csúcsáról, szemben a Papusa

Bukura-tó és Retyezát


A csúcs


A gerinc felett gyűltek a felhők

Vissza a Peleaga rétre

Másnap még felsétáltunk a Bukura-nyeregbe reggel, aztán összepakoltuk a cuccainkat. Valamivel könnyebbek lettek a zsákok, mert a kaja fogyott. A Peleaga rétre 2 óra alatt értünk le. Miután felvertük a sátrat, kicsit feljebb sétáltunk a völgyben és olyan elméleti lehetőségről beszélgettünk, hogy a Peleaga patak völgyéből a Kis-Papusa alatti hágón keresztül biztos át lehetne menni a Borbátvíz-völgyébe.  Miután visszaértünk ismét találkoztunk a hegyimentővel, aki meghívott minket a ház mögötti tűzrakóhelyhez ücsörögni és melegedni.

Búcsú fotó a Bukura-tóról

Igen hosszú az a dózerút, de a végén volt pisztráng, zuhany és ágy...

Reggel megkezdtük a 12 km-es utunkat vissza a Buta-komplexhez. Mivel tiszta idő volt, így a Buta-hágóból még láthattuk az éles gerinceket, magas csúcsokat. A Buta-házig egész érdekes volt az út, aztán kezdtünk beleunni a menetelésbe és fáradni. A Buta-vízesés után van sok kanyar és szerpentin, ott már komolyan elegünk lett, de végül elértük a rétet és az erdei utat, ami meredeken szalad le a Buta-komplexhez. Az autónál gyorsan megszabadultunk a bakancsoktól és a zsákoktól. Megnéztük a Buta-szorost, aztán elkezdtünk szállás után nézni. A Buta-komplexbe nem bakancsos turistákat várnak, az hamar kiderült. Kétszer fordultunk az autóval, mire megtaláltuk Albert Zoltán vendégházát. Nála volt hely, kényelmes ágyakkal és fürdőszobával. De mielőtt lemostuk volna az elmúlt hét porát, még visszaültünk az autóba és megkerestük a főút mellett a Retezat panziót. A peleaga réti hegyimentő mesélte, hogy ott lehet pisztrángot enni. Az étlapon nem volt rajta, így rá kellett kérdezni, hogy mi a helyzet. Szerencsére volt, így fejenként két kövér pisztrángot ettünk meg, nagyon finom fokhagymás szósszal.

Még egy utolsó pillantás a Bukura völgyére - ezt nem láttuk a ködtől odafele









A Papusa tavacskája egy birkanyájjal a Buta-hágóban










Buta-szoros
Kolc vára

A szálláson zuhany és hajmosás után újra szalonképes lettem. Ágyban aludni annyira szokatlan volt, hogy állandóan felébredtem. Reggel túl korán elindultunk, valahol venni akartunk péksüteményeket reggelire, de helyi idő szerint csak 8-kor nyitottak a boltok. Végül sikerült bevásárolni és elég energiát összegyűjteni Kolc várához. Hátszeg előtt tértünk le a főútról a várhoz, amely Szuszény falucska feletti sziklaormon trónol. Ez a terület a Kendefi család birtokában volt a 14. századtól kezdve. Kendefi Mihály fiai 1511-ben azzal vádolták Vancsoki Kendét, hogy a toronyból meglovasított némi aranyat, gyöngyöt, ezüstöt 1493-ban, amikor még élt az apjuk. Azt nem tudni, hogy mi lett az ügy vége. A várat a törökök elfoglalták (arról nincs adat, mikor), és elhurcolták Kendeffy Ilona férjét, aki a fogságban halt meg. A monda szerint Ilona addig fonja az aranyfonalat, amíg a férje tömlöcéig nem ér és akkor kinyílik a zár. Mi nem találtuk meg Ilonát, lehet, hogy sikerült neki a művelet. A törökök elfoglalták a várat. A XVII. században ismét a Kendefi család birtokában volt a terület. A vár a XVIII. századtól kezdve romos állapotban van.


Kolc vára

Őszi kikerics - tele volt vele az erdő

A vártúra után Hátszeg fele vettük az irányt, ahol a VIP Foodban kávét ittunk. A Retyezát fele is itt álltunk meg, mert nagyon finom náluk a kaja, én főleg majonézes szószukért vagyok oda. Ezúttal korainak éreztük az ebédet, ezért csak kávéztunk. Szegedre Hátszegről az utat kb. négy óra alatt tettük meg.


A tervezett aradhegyaljai bortúrát el kellett halasztani, mert cochleáris implantot ültettek be pár napja, hogy újra megértsem a beszédet. Az őszi időszak így teljesen kiesett, de amint lehet, szeretném Aradot felfedezni. Örülök, hogy idén a solymosi és világosi várba eljutottam, voltam a Hegyes csúcson és strandoltam a gyoroki tó partján.

Tigriske a botokra vigyáz

2016. szeptember 5., hétfő

Rendhagyó poszt: Szlovéniai üdvözlet

A szlovéniai Júlia-Alpok népszerű kirándulóhely és úticél. A népszerűség átka, hogy rengetegen vannak. A Bohinj-tó völgyére ki lehetett volna tenni a "megtelt" táblát, autók, sétálók, túrázók, biciklisek színes káoszban keveredtek a frekventált helyeken. Legközelebb szezon előtt vagy után mennénk erre a környékre, amikor nagyobb a nyugalom.
A képeket Kávézombi fényképzőgépjével csináltam, a hálám üldözi. :-D A lightroomtól közben függő lettem, ezért csak most készült el a poszt. 

Séta a Bohinj-tó körül

Úgy gondoltam, hogy inkább fotókkal mesélek. A neten, a túrakalauzokban bőven olvashatunk a Júlia-Alpok látnivalóiról. A Bohinj-tó Szlovénia legnagyobb természetes tava, gleccser vájta ki a völgyét. Kényelmes ösvényen lehet körbesétálni, bár nekem a vadabb északi oldala jobban tetszett. A déli oldalon vezet az út Ukanc felé és azon túl majdnem a Savica vízesésig.


Panoráma

Szépek voltak a fények

Kajakozni is lehet

A gerinc árnyéka

A Triglav első meghódítói 1778-ból

A Sija és Vogel meghódítása

A Vogel Ski Centerhez Bohinjból sílift visz fel, ezzel kb. 1000 méter szintnyi felfele menetelést lehet megspórolni. A környék egyik legmagasabb csúcsa a Vogel, a legrövidebb útvonalra kb. 2 órát írt az útjelző tábla. Mi a Sijára is felmentünk.


A sílift tetején - lenn olyan köd volt, hogy az orrunkig se láttunk

A völgyek felhőben

Sija, 1880 méter
Panoráma fotó a Sijáról, szemben a Triglav

A Vogel tetejéről
Siklóernyősök

Tigriske

Mostnica-szurdok és vízesés

Kényelmes séta a Mostnica patak völgyében, a végén egy szép vízeséssel. A völgyben található a Triglavra felvezető túrák kiindulópontja, egy menedékház, ahol enni és pihenni. Én inkább a vízesés előtti vendéglőnél álltam meg, ittam egy kávét és ettem egy almás rétest. 

A patak


Tigriske a patakkal pózol

Mély a szurdok...

Tigriske kávét talált - törökösen készítik, finom volt

A vízesés
A völgy, a végén van a vízesés

Vintgar-szurdok és a bledi vár

Szlovénia legszebb szurdokának mondják. Tényleg szép, viszont rengetegen vannak, nyitásra érdemes odamenni. Igazából van olyan útvonal, ahol be lehet lógni, amiről azt hittük, kilátóponthoz vezet. Igaz, onnan szomszédos hegyvonulatot jól lehetett látni. 
A bledi tó mellett csak a várat néztük meg, mert a tó mellett nem volt szabad parkolóhely. A vár parkolójából lépcsőn le lehetett volna menni a tó szintjére, de azt rajtam kívül senki nem akarta igazából. :-D 

Pára a patak felett

Szép volt a víz
Itt még nincs igazán tömeg

Tavasszal erős lehet a sodrás...


Bledi panoráma a várból

A sziget

A várudvar - sokat vártam, mire üres lett, de megérte :-D
Postojna cseppkőbarlang

A barlangban nem készítettem fotókat, mert ahhoz minimum állvány kell. Egyszer valamit elrontottak és elment a világítás, de mire elővettem volna a fejlámpámat visszakapcsolták. Kinn fotóztam, de nem vittem túlzásba, a barlangon kívül más érdekes dolog nem volt.

A barlang bejáratától nem messze van ez a malom, ami vendéglőként működik

Tigriske új barátja - postojnai szalamandra plüss kivitelben

Muskátli egy üzlet előtt - igen erősen esett

Stara Fuzina faluban volt a szállásunk, a tótól nem messze - ez itt a Mostnica patak, estére tisztult ki az idő

Vrsic-hágó

Az 1611 méter magasságban lévő hágónál sokan megállnak körülnézni. A közvetlen környéken lehet túrázni, ferrátázni és sziklát mászni. A Sleme rétjeire és a Slemenova spica csúcsra érdemes elsétálni, gyönyörű a kilátás. Visszafele a Mala Mojstrovka alatt mentünk el.
A hágóból mentünk egy kicsit lefele, Bovec irányába, hogy megnézzük a Mlinarica-szurdokot.

Reggel megálltunk a tónál, ilyenkor senki nincs ott

Magas szikla, legközelebb ferrata szettel támodok :-)



Lefele is vezet út a völgybe

Kilátás a rétről, de mentünk azért feljebb a kecskebogyó csúcsra...
Nem látszik a képen, de sok a kecskekaki, így már világos volt, miért van mindenki lenn a réten :-D

Panoráma a Slemenova Spica csúcsról

Lenn a völgyben...
Firn és az ott az út, ahol fel kell menni a sziklák alatti útra

Nyomasztó nézőpont

Sleme rétjei


A függőhídon át kell menni, viccesen remeg



A szurdok vége

Megálltunk egy kilátónál


Az orosz kápolna - 1916 és 1917 között épült a 300 orosz hadifogoly emlékére, akik kőomlás miatt haltak meg az út építése közben


Néhány virágfotó


Nem tudom, mi ez, de szép

Erdei harangvirág

Erről sem tudom, mi 

Ezt tudom, havasi gyopár
Erről megint nem tudom, mi

Százszorszép?

Valami lila

Web Analytics