A Maros
völgyében Erdély közepe felé autózva az útról jól látszik a lippai szikla és a
solymosi vár. Ha hosszú az út,
messze van a cél, akkor csak átfut a gondolat, hogy milyen jó lenne egyszer
megnézni a várat,
legközelebb időt kéne hagyni rá.
|
Solymos vára a Maros felett |
Hol a szikla?
A lippai
szikla mászó helyről tavaly hallottunk először a topolya sori egyetemi
sportcsarnokban. Akkor
elhatároztuk,
hogy elmegyünk oda és megnézzük. Nem mindegy, hogy 130 km-t kell utazni Lippáig
vagy 180-at a pécsi tettyei mészkő szikláig, ha természetes falon szeretnénk
mászni. 2015 május végén felkerekedett kis csapatunk, hogy elvégezze a
felderítést az ismeretlen terepen.
Egy kényelmes
kirándulós napot terveztünk, úgy gondoltuk, délelőtt mászunk, délután megnézzük
a
solymosi
várat. A sziklával szemben egy mellékutcán leparkoltunk és kis csapatunk
elkezdte vizsgálni a szikla alá jutás lehetőségeit. A házak mögé kellett
bejutni valahogy, ezért sétáltunk pár kört és bíztunk benne, hogy a mellettünk
elzúgó kamionok nem sodornak el. Utólag eszembe jutott, hogy sejtettem, hol
kezdődik az ösvény, de lemaradtam a többiektől és a forgalom miatt is elment a
kedvem az úttesten átkeléstől. Mióta az autópálya megépült Lugosig, kisebb a
forgalom a főúton.
Egy idő után
meguntuk a futkosást, beültünk az autóba és boltot kerestünk. Az út mellett
találtunk egy kisboltot nagy parkolóval, szerencsére kávét is főznek ott. A
boltos néni nagyon kedves, csak románul tud, de néhány egyszerű szóval és
mutogatással sikerült magunkat megértetni. Mindenki olyan kávét kapott, amilyet
szeret.
A kisbolt helye
Koffeinnel a
szervezetünkben ismét tettre késznek éreztük magunkat. A helyiek próbáltak
segíteni, de
valószínűleg
félreértettük őket és a bolttal szemben lévő úton elindultunk a mászó
cuccainkkal. Hamar egy erdei ösvényen találtuk magunkat, aztán zsákutcában.
Visszafordultunk, egy bevágásban
próbálkoztunk
tovább. Szépen haladtunk felfelé annak ellenére, hogy a mászáshoz szükséges
cuccokat is cipeltük. Kezdett egy olyan elképzelés körvonalazódni, hogy
felülről kellene leereszkedni.
Az erdőből
egy legelőre jutottunk, ahonnan szép kilátás nyílt Lippára és a várra. Kis
nézelődés után folytattuk utunkat elhagyott gyümölcsösök között, amelyek derűs
és idilli hangulatot árasztottak, így
nem voltunk
szomorúak, amiért még mindig nem mászunk és nehéz a cuccunk.
|
Kilátás Lippára |
A falu másik
végén, egy kis földutas utcában lyukadtunk ki. Itt úgy gondoltuk, jobb lesz
megkérdezni
valakit, hogy
jutunk el a szikla alá. A nyelvi akadályokat a helyiek megoldották, felhívták
mobilon egy
magyarul
beszélő ismerősüket. Egyikük végül elkísért minket a dombon egy olyan pontra,
ahonnan könnyen
megközelíthettük a keresztet. Eljutottunk oda, de végül mégse vállaltuk az
ereszkedést, mert nem volt biztos, hogy dupla szálon leér a kötél. Körülnéztünk
és találtunk egy ösvényt lefele, így délután 3-ra a fal alá értünk.
|
A kereszt a szikla tetején |
Végre
mászunk!
A mászás
nagyon jó volt. A nittek újak, az
utak változatosak, mindenki megtalálja a neki
megfelelő nehézségűt. Három fal van, mi a középsőnél voltunk, itt találhatóak a
legkönnyebb utak.
|
Elölmászás |
Hogy nektek
ne kelljen fél napot kóborolni, leírom, hogy lehet megtalálni a bejáratot. Amikor
a szikla elé értek Arad irányából, figyeljétek a jobb oldali házakat. Egy
mellékutca sarkán áll egy halványzöldre festett ház, négy, zöldkeretes
ablakkal. A mellékutcán lehet parkolni vagy az út szélén, mert ott is van elég
hely. Körülbelül az utcával szemben be lehet jutni két ház közé egy kis
vízfolyás mellé. Fa és bokor takarja el az ösvényt.
Ha valaki
kíváncsi, mi van a Lippa feletti dombon, esetleg sátorozó helyet keres, akkor a
bolttal szembeni kis utcán induljon el és amint lehet forduljon balra, így
gyorsan feljut a rétre. A kerítés végén jobbra kell fordulni. Balra nem is
érdemes, mert ott már meredek a domboldal.
Remélem, hogy
segítettem és ti nem fogtok kb. 1 km2 eltévedni, ha van kérdés, akkor kommentben vagy a facebookon szívesen válaszolok. :)
Fontos!
A szikla morzsalékos,
leválhatnak róla kisebb-nagyobb darabok, ezért mindenképp viseljünk sziklamászó
sisakot. A biztosító ember jól válassza ki a pozícióját, hogy ha fentről
elmozdított kövek potyognának, ne sérüljön meg. A kötelet elölmászásban érdemes
felvinni, mert a szikla tetején a standok rosszul megközelíthetőek, nem éri meg
kockáztatni a kicsúszást.
Köszönjünk az
aradi mászóknak az ösvény és a szikla karbantartását!
|
Nitt |
Címkék: Lippa, Solymos, sziklamászás, túra, Zarándi-hegység