2016. június 26., vasárnap

Rendhagyó poszt: Szamos-bazár jégbe hűtve

Újabb pádisi történet következik, ezúttal 2015-ből. Így a nyári melegben vágyakozva gondolok vissza a hóra és a jégre, valamint a kényszerű fürdésre a vízesésnél. Tavaly április végén a Bihar-hegységben egy utolsó nagy havazással búcsúzott a tél. Számítottunk arra, hogy hó és hideg lesz, ennek ellenére a Szamos-bazárba akartunk elmenni.

Sárga virág Pádison tavasszal harmatosan
Nem tudom, mi a neve, de szép 

Napsütötte hófoltok

Mivel éjjel érkeztünk Pádisra, ezért csak reggel fedeztük fel, hogy sok krókusz és egyéb színes virág nyílik a napsütötte helyeken. Viszont még hóból is volt bőven, főleg az árnyékos és mélyebben fekvő területeken. A Szamos-bazárhoz indultunk, mivel a nyári programból kimaradt és nagyon kíváncsi voltam rá. Pádisról egy darabig felfele kell menni egy fenyvesben, aztán rétek következnek és miután átkeltünk egy patakon, széles, autók által is járható úton sétáltunk. Ráérősen haladtunk, bámultuk a virágzó krókuszokat és a  szemben lévő havas hegygerincet.


Fenyves krókusszal és patakkal a Pádis fennsíkon
Fenyves és krókuszos mező

távoli havas hegygerinc Pádison előtérben fenyővel
Távoli havas gerinc - itt tavasz ott tél


Aragyásza - (jég)barlang

Ahogy haladtunk a Szamos-bazár fele, annál téliesebb lett a környezet. Kezdtem hiányolni a hótalpakat... Sokkal hidegebb lett, mint a napsütötte, krókusszal lilára színezett mezőkön. Leereszkedtünk a patak szintjéig Babilon kapujától nem messze és én észrevettem egy óriási jégcsapot odabenn. Czárán Gyula szeretett izgalmas mitológiai vagy beszédes neveket adni, ezért kapta a barlangszáj a Babilon Kapuja nevet. A Szamos-bazár neve pedig onnan jött, hogy  ezen a kicsi területen mindenféle karsztjelenség megtalálható, tehát olyan, mint egy bazár. Belépve kapun kiderült, hogy a középen vidáman fecsegő patak kivételével a barlang vízfolyásai megfagytak. A mennyezetről a jégcsap úgy függött, mintha cseppkő lenne.

Jégcsak az Aragyásza barlang bejáratánál Pádison
Nagyon nagy jégcsap...
A következőekről nem állítom, hogy maradéktalanul jó ötlet volt, még egyszer nem csinálnám végig. A bejárat után az úton két helyen is tükörjég volt, nagyon oda kellett  figyelni, hogy ki ne csússzunk és néhány méter zuhanás után a patakban kössünk ki. Viszont a jéggé fagyott vízesések és vízfolyások gyönyörűek voltak.


Jégfolyás az Aragyásza-barlangban Pádison
Ki akar jeget mászni?

A következő kihívás a csúszós fa létraféleségen leereszkedés volt. Utána a patakban vagy a patak szélén mentünk, a világító kürtőknek köszönhetően a fejlámpákat se kellett felkapcsolni egy ideig. Szerencsére a láncok nem fagytak oda a sziklához, így végig tudtunk menni a barlangon. A Nagy Portálén kilépve azzal szembesültünk, hogy  a keskeny kanyont még hó borítja, alatta folyik a patak. Szerencsére nem szakadt be alattunk, viszont a láncokba egy darabig nem tudtunk kapaszkodni. Éppen sikerült megfognom az első láncot, ami kilátszott, amikor megcsúsztam és belendültem a vízesés alá. A túratársam rögtön elkapott és segített talpra állni. A kényszerű mosakodás teljesen eláztatott... A Fortuna-ligetben szerencsém volt, mert a hátizsákok mélyéről sikerült egy száraz öltözetet összerakni, így nem kellett rögtön visszafordulnunk Pádis felé. Gyorsan elkezdtem volna átfagyni a vizes ruhákban, ami nem a legjobb dolog...


Szamos-bazárban barlang és farönkök hóval Pádison
Sok volt a kidőlt fa - gondolom, annak a barlangnak is van neve :-D Talán ez a Kis-Tunel.

A térkép már akkor se volt pontos...


A völgy mélyén kifejezetten télies körülmények uralkodtak, nehéz volt megtalálni az utat a kilátópontokhoz. Szerencsére találkoztunk túrázókkal, akik szemből jöttek. Ők is a barlangot akarták megnézni, de végül letettek róla a behavazott patak miatt. A kilátókat végül nem jártuk végig, a Moloch-torkával szemben ültünk le enni, aztán mentünk tovább a Pietra Arsa felé. Kiderült, hogy az az ösvény most már csak a régi térképünkön létezik, ezért visszafordultunk és Pádis felé vettük az irányt. Úgy tűnt, hogy vihart kapunk a nyakunkba, de végül csak néhány csepp eső esett és tőlünk  távol dörgött az ég. Pádison várt ránk a vacsora, mert előre megrendeltük a levest és a micset. Nagyon jól tettük, mivel farkaséhesek voltunk a nap végére. 


Krókuszok patakkal a hátérben Pádison
Krókuszos csendélet


Moloch-torka a Szamos-bazár kilátópontjáról Pádison
Moloch-torka, azt hiszem...
További fotók a Kávézombin

2016. június 12., vasárnap

Rendhagyó poszt: Pádis májusban

A facebook oldalon megírtam, hogy történt némi malőr és az autó szerelőhöz került, ezért ezen a hétvégén nem tudtunk kimenni  Világosra és környékére. Ha már így alakult, mesélek a májusi pádisi túráról. A pünkösdi hétvégét választottuk, mivel így két túranap biztosan belefért az időbe. Az időjárás előrejelzés nem volt valami biztató, de ha már készültünk, elő az esőcuccokat és lesz, ami lesz, menjünk.

Házi csiga mészkő sziklára felmászva esőben Pádison
Ő szívből örül az esőnek


Pádison biztos, hogy elázol

Amikor először mentem Pádisra és nagyothalló nagyapámnak meséltem, hogy hova készülök, úgy értette, hogy Párizs... Végül némi térképezéssel sikerült tisztázni a félreértést. Azóta tudom, hogy Párizs minden kincsére nem cserélném el a Pádist, akkor se, ha mindig esik az eső és fúj a szél.  
Czárán Gyula a XIX. század második felében járta a Bihar-hegységet, tárta fel a karsztvidék barlangjait, valamint kiépítette a turistaútvonalakat. Ma is az ő ösvényeit járják a túrázók. Czárán célja az volt, hogy a Bihar-hegységben olyan színvonalú turisztikai infrastruktúrát építsen ki, mint amilyet az Alpokban látott. Bővebben itt olvashattok róla. Czárán Kalauz a biharfüredi kirándulásokra című könyvében versbe szedve ad néhány jó tanácsot az esővel kapcsolatban:

Hosszú az út?  - Annál kedvesebb;
Az eső meg: minél nedvesebb!

Ne néz aggodalmasan
 - Kell vagy nem - az égre!
Hagyd a felhők járását,
Soh'se törödj véle!
A legnagyobb zápor is
Mi kárt tehet benned? -
Legfelebb, hogy megáztat,
S más ruhát kell venned

A Bihar grófja versbe szedve megfogalmazta, hogy nem vagyunk cukorból... Ezt szombaton ki is próbálhattuk, mivel esett, a felhők pedig nem jártak, hanem álltak masszívan felettünk. Úgy döntöttünk, hogy leautózunk Bogára és a Boga-katlanban megnézzük a vízeséseket. Sajnos, ez nem jött össze... Vivék kocsija a Pádis utáni egyik első nagyobb kanyarban lesodródott az útról és a legelőn kötött ki. Szerencsére megúszták sérülés nélkül, csak az autóban keletkezett kár. Épp arra járt egy román off-roados társaság, akik segítettek, megnézte a szerelőjük a kocsit. A hűtő vagy a klíma sérülése tűnt valószínűnek. Hibás hűtővel nem tűnt jó ötletnek leautózni Bogára, mert vissza nem biztos, hogy felmászik a kocsi. Mivel a Varasó-ház elágazásnál történt az incidens, ezért otthagytuk az autókat és elindultunk a piros körön.

Mocsári gólyahír egy pádisi ösvény mellett esős időben
Mocsári gólyahír szegélyezte az utat

Ködös erdő Pádison a Bihar-hegységben
Kísérteties köd... Az se lepett volna meg, ha maga Czárán bukkan fel a fák között


Az eső változó intenzitással esett, hol erősebben, nehéz cseppekben, hol apránként szitálva. Néha a szél kemény lökésekkel jelezte, hogy vele is számolni kell. Egy patakmederben kapaszkodtunk fel a gerincre, aztán fenyvesben sétáltunk. A köd és a pára olykor kísértetiessé tette az erdőt. Azt hittük, hogy a gerincről le tudunk menni a Varasó-ház fele, de kiderült, hogy nem egészen fedi a térkép a valóságot. Egy kilátóponthoz jutottunk, ahonnan nem láttunk semmit, mert a Boga-katlan megtelt köddel. A jelzés alapján elindultunk lefele... Aztán olyan meredek lett az út, hogy inkább visszafordult arra, amerről jöttünk. Száraz időben lementünk volna valahogy... A térképen sem tudtuk megállapítani, hol vagyunk. A GPS jel pedig olyan, mint a mesében... hol volt, hol nem volt. Visszafele már nem esett annyira, így jobban körülnéztünk az erdőből kiérve a lápon.

Pádisi láp vízzel és hegyekkel a háttérben
Pádisi láp

Délután még volt idő egy Ponor-Glavoi-Pádis körre, és úgy tűnt, hogy az eső is csendesedik. Aztán természetesen mégse, de ez se szegte kedvünk. Pádis utolsó házikóit elhagyva a patakot elnyeli a föld és azt hiszem, hogy a Ponor-réten bukkan fel újra. A rétre csúszós, saras úton kellett leereszkedni, de közben láthattunk a szomszéd hegyoldalon lezúgó patakot, szép virágokat. A zöld és az élénk színű virágok kellemes ellentétei voltak a szürke felhőknek.
A Ponor réten több vízfolyás találkozik. Ha hirtelen sok eső esik, akkor a víznyelő nem tudja elvezetni a vizet a Csodavár fele, hanem a rét teknője telik meg vízzel. Mivel folyamatosan esett az eső, ez a lehetőség nem állt fenn. Ha egy-két óra alatt esett volna le az egy napi eső, akkor a Ponoron legfeljebb úszva kelhettünk volna át. Kényelmesen körbejártuk a rétet, megnéztük a víznyelőt és mentünk tovább a Glavoi-rét felé.

Patakok folynak össze a Ponor-réten Pádison
A Ponor-rét vizei

Sziklák a Ponor-réten Pádison
A Ponor-rét sziklái


A Glavoi-réten lehet jókat enni. 3-4 büfé várja az éhes túrázókat, egyszerű ételekkel: levesek, rántotta, lángos, palacsinta. Meg is álltunk palacsintázni és teázni, közben száradtunk a tűznél. Utóbbinak sok értelme nem volt, mert amint elindultunk rövid időn belül ismét vizesek lettünk. Igaz, a meleg jól esett. Felmentünk egy hegygerincre, aztán legelők következtek. Itt kicsit bolyongtunk, nem találtuk a jelzést, de végül jó helyen lyukadtunk ki és visszaértünk Pádisra.


A Mócok temploma Pádisról fotózva
Napsütés... Mócok temploma


Azért legyen egy kis napsütés is

Vasárnap délelőtt szép idő lett, gyorsan össze is kaptuk magunkat, irány a Mócok temploma, a legközelebbi kilátóhely. Közben iszonyat meleg lett. A gerincre egy legelőn át vezet az út, jó kilátással kelet fele. Csábítóan kék hegyek uralták a láthatárt. A gerincre felérve déli irányban a Nagy-Bihar 1849 méter magas csúcsa bukkant fel behavazva. A Mócok templomához kissé kaptatós ösvényen mentünk fel. Innen be lehet látni az egész Pádis-fennsíkot. Remekül időzítettünk, mert mire leértünk megjelentek a hétvégi kirándulók és lentről láttuk, hogy a Mócok temploma tele van. Délután csak sétálgattunk és fotóztunk.

Kilátás a Mócok temploma ösvényéről kelet felé
Kilátás a gerincről csábító hegyekkel

Kilátás a Nagy Bihar fele egy pádisi legelőről birkákkal
A Nagy-Bihar gerince hófoltokkal - egy csipetnyi tél



A Boga-katlanban nem esett

Hétfőn haza kellett indulni. Bogánál megálltunk, hogy megnézzük a vízeséseket. A Schmidl-vízesésig erdészeti út vezet, kényelmesen el lehet sétálni arra. A Három királyok vízeséséhez vezető utat nem találtuk meg, sajnos, semmilyen jelzés nem volt és a térkép nem valami részletes. Kivételesen az eső nem esett, csak párás volt a levegő.

Schmidl-vízesés a Boga-katlanban Pádison
Schmidl-vízesés

Szalamandra a Schmidl-vízesésnél a Boga-katlanban
Szalamandra a vízesésnél

A végére néhány versbe szedett örökérvényű jó tanács Czárántól:

Korán fekve s kelve, korán menve útra:
Meglátsz minden könnyen s nem kell járnod futva.

Ha kétes az idő reggel,
Menj csak bátran útra!
- Ha nem mégysz el, és kiderül:
Megüthet a guta!

Nem fárad az, ki nem szalad;
S ki nem fárad: messze halad.

Ha együtt indultok: úgy menjetek végig!
Ne hagyd el társaid, akármi történik. 


Pára száll fel a Boga-katlanból Pádison
Vasárnapi sztárfotó a Boga-katlanból felszálló páráról

2016. június 2., csütörtök

Solymos története: egy vár kalandos élete

Már sokat emlegetettem Solymos várát és úgy döntöttem, hogy írok róla bővebben. A Maros völgye fölé magasodó várhegy kilométereken át hívogatja az utazókat, mégis kevesen állnak meg és járják be romjait, élvezik a kilátást a Maros völgyére és a Zarándra. Még kevesebben ismerik a vár történetét. Igaz, elég zavaros, a környék sokszor cserélt gazdát, főleg a török időkben. Nem vagyok történész, a várakhoz sem értek, de megpróbálom összefoglalni a lényeget. A posztot leginkább elalvás előtti olvasásra ajánlom. ;-)


Solymos várának romos kapuja egy meleg nyári napon
Ami a kapuból megmaradt


A vár korai évei

A Maros völgye fontos kereskedelmi útvonal volt az Árpád-korban, sót szállítottak a folyón. Szent István Ajtony vezérrel harcolt a területért. Ekkoriban kaphatta Solymos a nevét a közelében lévő solymász telepről.
A várat 1272 és 1275 között építette Pál, szörényi bán néhány évtizeddel a tatárjárás után. Az új erődítmény birtokközpontként szolgált. A bánról azt derítették ki , hogy övé volt az egyik tordai sóakna. Jelentős vagyonnal rendelkezett, a várat teljes egészében saját költségén emeltette. A vár mellett falu és ágosotonos kolostor épült.
A bánnak nem születtek gyermekei, ezért a testvére fiait örökbe fogadta. Ezzel kapcsolatban említik először Solymost egy 1278-ban kelt oklevélben. Arról nincs információ, hogy a bán halála után ki birtokolta a solymosi uradalmat.
Az biztos, hogy az Árpád-ház kihalása utáni káoszban Kán László erdélyi vajda szerezte meg Solymost. Károly Róbert 1315-ben elfoglalta a várat. Károly Róbert nem kedvelhette túlságosan Lászlót, mivel a vajda csak hosszú huzavona után volt hajlandó odaadni neki a Szent Koronát. A koronára szükség volt ahhoz, hogy valaki legitim királya lehessen a magyaroknak. Az enyém a vár, tied a lekvár játék nyertese pedig Károly Róbert lett. 1315-ben László meghalt, de fiai 1320-ig lázadoztak.


A Maros völgye, száll fel a pára
A Maros párába vesző völgye reggel


Solymos fénykora

Károly Róbert várfoglalása után a solymosi birtokot az aradi ispánság felügyeletére bízta. 1440-ig királyi birtok volt, olykor-olykor elzálogosították. Már akkor is voltak költségvetési problémák... 1440-ben I. Ulászló Guthi Országh Mihálynak adományozta a várat, azelőtt a temes megyei főispánnál volt zálogban, de ő hűtlennek bizonyult.
1447-ben Hunyadi János birtokába került a solymosi vár és a hozzátartozó 52 falu. Voltak  még más pályázók is erre a gyönyörű fekvésű ingatlanra és a hozzátartozó falvakra, de Hunyadi politikai nyomásgyakorlással és némi kártérítéssel magának szerezte meg az egészet. Neki ez azért volt fontos, mert így összeköttetés jött létre a temesvári tartózkodási helye és a hunyad megyei birtokai között. Hunyadi várfalakat emeltetett és kibővítette a palotaszárnyat. A vár és a hozzátartozó birtok igazgatását Keszi Balázs várnagyra bízta.
A várnagy valószínű, hogy művelt ember volt, Blasius littereatusként emlegetik a források. Adományokkal támogatta az egyházat, többek között a kladovai pálosoknak birtokokat adott. Hunyadi János halála után is Solymos várnagya maradt.


A Maros Solymos várából nézve
Kikukucskálunk a Marosra

 1462-ben Mátyás király kiegyezett a család ellenségével, Griskra János cseh huszita vezérrel, aki a felvidéki birtokait átengedte Mátyásnak 25 ezer aranyért és a solymosi birtokokért. Szép nyugdíjas évei lehettek. Griskra János 1471-ben bekövetkezett halála után a király az aradi főispánnak, Bánffy Miklósnak adta Solymost. 10 évig volt övé a vár, de hűtlenség miatt elvesztette a várat. Bonfini viszont másféle okot jelölt meg... Mátyásnak megtetszett Bánffy felesége, a szép Margit. Arról nem szól a történet, hogy Margit mit szólt ehhez a királyi érdeklődéshez, mindenesetre a férjura megszöktette a Mátyás elől. Bánffyt végül elfogták, börtönbe vetették 2 évre, a birtokaitól is búcsút vehetett. Solymoson kívül Lippát és a pozsonyi főispánságot is bukta. Arról nem találtam semmit, hogy mi történt Margittal, de ha összejött a királlyal, amíg a férje a hűvösön volt, az nem szép dolog tőle. Persze, az se biztos, hogy kapott választási lehetőséget.
A vár nem került vissza Bánffyhoz azután se, hogy a király megbocsátott neki. (Vagy csak egyszerűen megunta Margitot, jobbnak látta visszaadni a férjének.) Az építkezés után a solymosi uradalom Corvin Jánosé, Mátyás törvénytelen fiáé lett. A vár ekkor kaphatta a késő gótikus és reneszánsz díszítéseket, palotaszárnyat, lovagtermet, kápolnát. János halála után Frangepán Beatrix, az özvegy örökölte a Corvin-Hunyadi birtokokkal együtt. Beatrix második férje, György, bradenburgi őrgróf külföldi szakemberekre bízta a birtok igazgatását. Persze, a házasság politikáról szólt, II. Ulászló unokatestvére volt ez a bizonyos őrgróf. Beatrix korán meghalt, így 1510-ben a férjé lett a vagyon. A solymosi birtok ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését: Solymos és Lippa vára, egy várkastély, négy város és 180 falu.


A reneszánsz palotaszárny romjai Solymoson
Reneszánsz maradványok


Jönnek a törökök

II. Ulászló a török fenyegetés miatt új kapubástyát és felvonóhidat építtetett. Viszont nem a törökök voltak az első ostromlók, hanem Dózsa hada jelent meg a falai alatt 1514-ben. A gyengén felfegyverzett parasztoknak esélyük sem volt bevenni a várat, amelyet az alvárnagy és 16 embere, valamint 8 tarack védett. Élelmiszer és ivóvíz volt bőven, nem tudták volna kiéhezetni őket. Amikor az ostromlók azzal fenyegetőztek, hogy a védők lippai családtagjain állnak bosszút, akkor feladták a várat  és beálltak Dózsához. A lázadás leverése után Szapolyai János erdélyi vajda, majd király birtokolta Solymost.
A 16. század folyamán Solymos fokozatosan elvesztette a hadászati szerepét, de azért folytak a harcok a birtoklásáért. 1541-ben Izabella királyné tartózkodott  Solymoson. A törökök budai győzelme után a királyné és a magyar udvar az erdélyi területek fele tartott. A palotaszárny erkélyét a helyi hagyomány Izabella királynő balkonjának nevezi.


Izabella királyné balkonjának maradványai Solymos várában
Izabella királyné balkonja

1551-ben Habsburg zsoldosok állomásoztak a várban, de amikor a következő évben megérkezett a török a falak alá, harc nélkül feladták és elmenekültek. 1595-ben Borbély György visszafoglalta.
1602-ben Székely Mózes elvesztette a tövisi csatát a Habsburg csapatokkal szemben és Solymosra menekült. A vár Báthory Zsigmond tulajdona volt éppen, viszont Székely 14 ezer forint ellenében megkapta zálogba. Székely nem tartotta biztonságosnak Solymost, ezért elcserélte Kalodvára Bakta (vagy Bektás), temesvári pasával. Valószínűleg Kalodván sem érezte biztonságban magát, mivel családjával együtt inkább Temesváron keresett menedéket.
1660-ban a Evlia Cselebi, török utazó járt Solymoson és így írt róla:
 „a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedő sziklán, keskeny magaslatú vár ez; parancsnoka, katonasága, ágyúja és hadiszertára van. Kissé nyugatra néző egyetlen kapuja, harminc háza s vágott sziklából várszerű mély árka van. A várban Szulejmán kánnak kis dzsámija van, melybe csak tíz ember fér el. Benne egy mély kút van, melyet kősziklába ástak. Ez a kút ily nagy, magas hegy tövében levén, vize három öl közelségben van s mintha jégdarab volna.”


Panorámakép a várudvarról

Solymos végnapjai

Solymost a törököktől 1688-ban foglalták végleg vissza. A vár az ostrom során megrongálódott, a károkat nem javították ki. Ennek ellenére a falai között katonák állomásoztak, mivel Temesvár még török kézen volt és Solymos beletartozott a Maros menti végvárrendszerbe. Nem számított a legfontosabb erődítménynek, mivel csak 50 zsoldos őrizte falait. Temesvár visszafoglalása után minimálisra csökkentették a létszámot, mert katonailag már nem volt jelentősége. 1784-ben Horea oláh felkelői Solymos falai alatt szenvedtek vereséget a nemesi csapatoktól. 1788-ban állítólag  felrobbantották a falait a Habsburg hadvezetés parancsára, de feltételezhetően csak a külső falakról lehetett szó.  Azóta az építőanyag éhség,  az időjárás viszontagságai és a múló idő is megtette a hatását.


A romos Solymos vára kék éggel és zöld növényzettel
Gyönyörű lehetett a reneszánsz palotaszárny



Források

Web Analytics