A facebook oldalon megírtam, hogy
történt némi malőr és az autó szerelőhöz került, ezért ezen a hétvégén nem
tudtunk kimenni Világosra és környékére.
Ha már így alakult, mesélek a májusi pádisi túráról. A pünkösdi hétvégét
választottuk, mivel így két túranap biztosan belefért az időbe. Az időjárás
előrejelzés nem volt valami biztató, de ha már készültünk, elő az esőcuccokat és lesz, ami lesz, menjünk.
|
Ő szívből örül az esőnek |
Pádison biztos, hogy elázol
Amikor először mentem Pádisra és
nagyothalló nagyapámnak meséltem, hogy hova készülök, úgy értette, hogy
Párizs... Végül némi térképezéssel sikerült tisztázni a félreértést. Azóta
tudom, hogy Párizs minden kincsére nem cserélném el a Pádist, akkor se, ha mindig
esik az eső és fúj a szél.
Czárán Gyula a XIX. század
második felében járta a Bihar-hegységet, tárta fel a karsztvidék barlangjait,
valamint kiépítette a turistaútvonalakat. Ma is az ő ösvényeit járják a
túrázók. Czárán célja az volt, hogy a Bihar-hegységben olyan színvonalú turisztikai
infrastruktúrát építsen ki, mint amilyet az Alpokban látott. Bővebben
itt olvashattok róla. Czárán
Kalauz a biharfüredi kirándulásokra című könyvében versbe szedve ad néhány jó tanácsot az esővel
kapcsolatban:
Hosszú az út? - Annál kedvesebb;
Az eső meg: minél nedvesebb!
Ne néz aggodalmasan
- Kell vagy nem - az égre!
Hagyd a felhők járását,
Soh'se törödj véle!
A legnagyobb zápor is
Mi kárt tehet benned? -
Legfelebb, hogy megáztat,
S más ruhát kell venned
A Bihar grófja versbe szedve
megfogalmazta, hogy nem vagyunk cukorból... Ezt szombaton ki is próbálhattuk,
mivel esett, a felhők pedig nem jártak, hanem álltak masszívan felettünk. Úgy
döntöttünk, hogy leautózunk Bogára és a Boga-katlanban megnézzük a vízeséseket.
Sajnos, ez nem jött össze...
Vivék kocsija a Pádis utáni egyik első nagyobb
kanyarban lesodródott az útról és a legelőn kötött ki. Szerencsére megúszták
sérülés nélkül, csak az autóban keletkezett kár. Épp arra járt egy román
off-roados társaság, akik segítettek, megnézte a szerelőjük a kocsit. A hűtő
vagy a klíma sérülése tűnt valószínűnek. Hibás hűtővel nem tűnt jó ötletnek
leautózni Bogára, mert vissza nem biztos, hogy felmászik a kocsi. Mivel a
Varasó-ház elágazásnál történt az incidens, ezért otthagytuk az autókat és
elindultunk a piros körön.
|
Mocsári gólyahír szegélyezte az utat |
|
Kísérteties köd... Az se lepett volna meg, ha maga Czárán bukkan fel a fák között |
Az eső változó intenzitással
esett, hol erősebben, nehéz cseppekben, hol apránként szitálva. Néha a szél
kemény lökésekkel jelezte, hogy vele is számolni kell. Egy patakmederben
kapaszkodtunk fel a gerincre, aztán fenyvesben sétáltunk. A köd és a pára
olykor kísértetiessé tette az erdőt. Azt hittük, hogy a gerincről le tudunk
menni a Varasó-ház fele, de kiderült, hogy nem egészen fedi a térkép a
valóságot. Egy kilátóponthoz jutottunk, ahonnan nem láttunk semmit, mert a
Boga-katlan megtelt köddel. A jelzés alapján elindultunk lefele... Aztán olyan
meredek lett az út, hogy inkább visszafordult arra, amerről jöttünk. Száraz
időben lementünk volna valahogy... A térképen sem tudtuk megállapítani, hol
vagyunk. A GPS jel pedig olyan, mint a mesében... hol volt, hol nem volt. Visszafele
már nem esett annyira, így jobban körülnéztünk az erdőből kiérve a lápon.
|
Pádisi láp |
Délután még volt idő egy
Ponor-Glavoi-Pádis körre, és úgy tűnt, hogy az eső is csendesedik. Aztán
természetesen mégse, de ez se szegte kedvünk. Pádis utolsó házikóit elhagyva a
patakot elnyeli a föld és azt hiszem, hogy a Ponor-réten bukkan fel újra. A
rétre csúszós, saras úton kellett leereszkedni, de közben láthattunk a szomszéd
hegyoldalon lezúgó patakot, szép virágokat. A zöld és az élénk színű virágok
kellemes ellentétei voltak a szürke felhőknek.
A Ponor réten több vízfolyás
találkozik. Ha hirtelen sok eső esik, akkor a víznyelő nem tudja elvezetni a
vizet a Csodavár fele, hanem a rét teknője telik meg vízzel. Mivel folyamatosan
esett az eső, ez a lehetőség nem állt fenn. Ha egy-két óra alatt esett volna le
az egy napi eső, akkor a Ponoron legfeljebb úszva kelhettünk volna át. Kényelmesen
körbejártuk a rétet, megnéztük a víznyelőt és mentünk tovább a Glavoi-rét felé.
|
A Ponor-rét vizei |
|
A Ponor-rét sziklái |
A Glavoi-réten lehet jókat enni.
3-4 büfé várja az éhes túrázókat, egyszerű ételekkel: levesek, rántotta,
lángos, palacsinta. Meg is álltunk palacsintázni és teázni, közben száradtunk a
tűznél. Utóbbinak sok értelme nem volt, mert amint elindultunk rövid időn belül
ismét vizesek lettünk. Igaz, a meleg jól esett. Felmentünk egy hegygerincre,
aztán legelők következtek. Itt kicsit bolyongtunk, nem találtuk a jelzést, de
végül jó helyen lyukadtunk ki és visszaértünk Pádisra.
|
Napsütés... Mócok temploma |
Azért legyen egy kis napsütés is
Vasárnap délelőtt szép idő lett,
gyorsan össze is kaptuk magunkat, irány a Mócok temploma, a legközelebbi
kilátóhely. Közben iszonyat meleg lett. A gerincre egy legelőn át vezet az út,
jó kilátással kelet fele. Csábítóan kék hegyek uralták a láthatárt. A gerincre
felérve déli irányban a Nagy-Bihar 1849 méter magas csúcsa bukkant fel
behavazva. A Mócok templomához kissé kaptatós ösvényen mentünk fel. Innen be
lehet látni az egész Pádis-fennsíkot. Remekül időzítettünk, mert mire leértünk
megjelentek a hétvégi kirándulók és lentről láttuk, hogy a Mócok temploma tele
van. Délután csak sétálgattunk és fotóztunk.
|
Kilátás a gerincről csábító hegyekkel |
|
A Nagy-Bihar gerince hófoltokkal - egy csipetnyi tél |
A Boga-katlanban nem esett
Hétfőn haza kellett indulni.
Bogánál megálltunk, hogy megnézzük a vízeséseket. A Schmidl-vízesésig erdészeti
út vezet, kényelmesen el lehet sétálni arra. A Három királyok vízeséséhez
vezető utat nem találtuk meg, sajnos, semmilyen jelzés nem volt és a térkép nem
valami részletes. Kivételesen az eső nem esett, csak párás volt a levegő.
|
Schmidl-vízesés |
|
Szalamandra a vízesésnél |
A végére néhány versbe szedett örökérvényű jó
tanács Czárántól:
Korán fekve s kelve, korán menve útra:
Meglátsz minden könnyen s nem kell járnod futva.
Ha kétes az idő reggel,
Menj csak bátran útra!
- Ha nem mégysz el, és kiderül:
Megüthet a guta!
Nem fárad az, ki nem szalad;
S ki nem fárad: messze halad.
Ha együtt indultok: úgy menjetek végig!
Ne hagyd el társaid, akármi történik.
|
Vasárnapi sztárfotó a Boga-katlanból felszálló páráról |
Címkék: Bihar-hegység, Pádis, túrázás