Már sokat emlegetettem Solymos várát és úgy döntöttem, hogy
írok róla bővebben. A Maros völgye fölé magasodó várhegy kilométereken át hívogatja
az utazókat, mégis kevesen állnak meg és járják be romjait, élvezik a kilátást
a Maros völgyére és a Zarándra. Még kevesebben ismerik a vár történetét. Igaz,
elég zavaros, a környék sokszor cserélt gazdát, főleg a török időkben. Nem
vagyok történész, a várakhoz sem értek, de megpróbálom összefoglalni a
lényeget. A posztot leginkább elalvás előtti olvasásra ajánlom. ;-)
|
Ami a kapuból megmaradt |
A vár korai évei
A Maros völgye fontos kereskedelmi útvonal volt az
Árpád-korban, sót szállítottak a folyón. Szent István Ajtony vezérrel harcolt a
területért. Ekkoriban kaphatta Solymos a nevét a közelében lévő solymász
telepről.
A várat 1272 és 1275 között építette Pál, szörényi bán
néhány évtizeddel a tatárjárás után. Az új erődítmény birtokközpontként
szolgált. A bánról azt derítették ki , hogy övé volt az egyik tordai sóakna.
Jelentős vagyonnal rendelkezett, a várat teljes egészében saját költségén
emeltette. A vár mellett falu és ágosotonos kolostor épült.
A bánnak nem születtek gyermekei, ezért a testvére fiait
örökbe fogadta. Ezzel kapcsolatban említik először Solymost egy 1278-ban kelt
oklevélben. Arról nincs információ, hogy a bán halála után ki birtokolta a
solymosi uradalmat.
Az biztos, hogy az Árpád-ház kihalása utáni káoszban Kán
László erdélyi vajda szerezte meg Solymost. Károly Róbert 1315-ben elfoglalta a
várat. Károly Róbert nem kedvelhette túlságosan Lászlót, mivel a vajda csak
hosszú huzavona után volt hajlandó odaadni neki a Szent Koronát. A koronára
szükség volt ahhoz, hogy valaki legitim királya lehessen a magyaroknak. Az
enyém a vár, tied a lekvár játék nyertese pedig Károly Róbert lett. 1315-ben
László meghalt, de fiai 1320-ig lázadoztak.
|
A Maros párába vesző völgye reggel |
Solymos fénykora
Károly Róbert várfoglalása után a solymosi birtokot az aradi
ispánság felügyeletére bízta. 1440-ig királyi birtok volt, olykor-olykor
elzálogosították. Már akkor is voltak költségvetési problémák... 1440-ben I.
Ulászló Guthi Országh Mihálynak adományozta a várat, azelőtt a temes megyei
főispánnál volt zálogban, de ő hűtlennek bizonyult.
1447-ben Hunyadi János birtokába került a solymosi vár és a
hozzátartozó 52 falu. Voltak még más
pályázók is erre a gyönyörű fekvésű ingatlanra és a hozzátartozó falvakra, de
Hunyadi politikai nyomásgyakorlással és némi kártérítéssel magának szerezte meg
az egészet. Neki ez azért volt fontos, mert így összeköttetés jött létre a
temesvári tartózkodási helye és a hunyad megyei birtokai között. Hunyadi
várfalakat emeltetett és kibővítette a palotaszárnyat. A vár és a hozzátartozó
birtok igazgatását Keszi Balázs várnagyra bízta.
A várnagy valószínű, hogy művelt ember volt, Blasius
littereatusként emlegetik a források. Adományokkal támogatta az egyházat,
többek között a
kladovai pálosoknak birtokokat adott. Hunyadi János halála után
is Solymos várnagya maradt.
|
Kikukucskálunk a Marosra |
1462-ben Mátyás
király kiegyezett a család ellenségével, Griskra János cseh huszita vezérrel,
aki a felvidéki birtokait átengedte Mátyásnak 25 ezer aranyért és a solymosi
birtokokért. Szép nyugdíjas évei lehettek. Griskra János 1471-ben bekövetkezett
halála után a király az aradi főispánnak, Bánffy Miklósnak adta Solymost. 10
évig volt övé a vár, de hűtlenség miatt elvesztette a várat. Bonfini
viszont másféle okot jelölt meg... Mátyásnak megtetszett Bánffy felesége, a
szép Margit. Arról nem szól a történet, hogy Margit mit szólt ehhez a királyi
érdeklődéshez, mindenesetre a férjura megszöktette a Mátyás elől. Bánffyt végül
elfogták, börtönbe vetették 2 évre, a birtokaitól is búcsút vehetett. Solymoson
kívül Lippát és a pozsonyi főispánságot is bukta. Arról nem találtam semmit,
hogy mi történt Margittal, de ha összejött a királlyal, amíg a férje a hűvösön
volt, az nem szép dolog tőle. Persze, az se biztos, hogy kapott választási
lehetőséget.
A vár nem került vissza Bánffyhoz azután se, hogy a király
megbocsátott neki. (Vagy csak egyszerűen megunta Margitot, jobbnak látta
visszaadni a férjének.) Az építkezés után a solymosi uradalom Corvin Jánosé,
Mátyás törvénytelen fiáé lett. A vár ekkor kaphatta a késő gótikus és
reneszánsz díszítéseket, palotaszárnyat, lovagtermet, kápolnát. János halála
után Frangepán Beatrix, az özvegy örökölte a Corvin-Hunyadi birtokokkal együtt.
Beatrix második férje, György, bradenburgi őrgróf külföldi szakemberekre bízta
a birtok igazgatását. Persze, a házasság politikáról szólt, II. Ulászló
unokatestvére volt ez a bizonyos őrgróf. Beatrix korán meghalt, így 1510-ben a
férjé lett a vagyon. A solymosi birtok ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését:
Solymos és Lippa vára, egy várkastély, négy város és 180 falu.
|
Reneszánsz maradványok |
Jönnek a törökök
II. Ulászló a török fenyegetés miatt új kapubástyát és
felvonóhidat építtetett. Viszont nem a törökök voltak az első ostromlók, hanem
Dózsa hada jelent meg a falai alatt 1514-ben. A gyengén felfegyverzett
parasztoknak esélyük sem volt bevenni a várat, amelyet az alvárnagy és 16
embere, valamint 8 tarack védett. Élelmiszer és ivóvíz volt bőven, nem tudták volna
kiéhezetni őket. Amikor az ostromlók azzal fenyegetőztek, hogy a védők lippai
családtagjain állnak bosszút, akkor feladták a várat és beálltak Dózsához. A lázadás leverése után
Szapolyai János erdélyi vajda, majd király birtokolta Solymost.
A 16. század folyamán Solymos fokozatosan elvesztette a
hadászati szerepét, de azért folytak a harcok a birtoklásáért. 1541-ben
Izabella királyné tartózkodott Solymoson.
A törökök budai győzelme után a királyné és a magyar udvar az erdélyi területek
fele tartott. A palotaszárny erkélyét a helyi hagyomány Izabella királynő
balkonjának nevezi.
|
Izabella királyné balkonja |
1551-ben Habsburg zsoldosok állomásoztak a várban, de amikor
a következő évben megérkezett a török a falak alá, harc nélkül feladták és
elmenekültek. 1595-ben Borbély György visszafoglalta.
1602-ben Székely Mózes elvesztette a tövisi csatát a
Habsburg csapatokkal szemben és Solymosra menekült. A vár Báthory Zsigmond
tulajdona volt éppen, viszont Székely 14 ezer forint ellenében megkapta
zálogba. Székely nem tartotta biztonságosnak Solymost, ezért elcserélte
Kalodvára Bakta (vagy Bektás), temesvári pasával. Valószínűleg Kalodván sem
érezte biztonságban magát, mivel családjával együtt inkább Temesváron keresett
menedéket.
1660-ban a Evlia Cselebi, török utazó járt Solymoson és így
írt róla:
„a Maros folyó
partján az ég csúcsáig emelkedő sziklán, keskeny magaslatú vár ez; parancsnoka,
katonasága, ágyúja és hadiszertára van. Kissé nyugatra néző egyetlen kapuja,
harminc háza s vágott sziklából várszerű mély árka van. A várban Szulejmán
kánnak kis dzsámija van, melybe csak tíz ember fér el. Benne egy mély kút van,
melyet kősziklába ástak. Ez a kút ily nagy, magas hegy tövében levén, vize
három öl közelségben van s mintha jégdarab volna.”
|
Panorámakép a várudvarról |
Solymos végnapjai
Solymost a törököktől 1688-ban foglalták végleg vissza. A
vár az ostrom során megrongálódott, a károkat nem javították ki. Ennek ellenére
a falai között katonák állomásoztak, mivel Temesvár még török kézen volt és
Solymos beletartozott a Maros menti végvárrendszerbe. Nem számított a legfontosabb
erődítménynek, mivel csak 50 zsoldos őrizte falait. Temesvár visszafoglalása
után minimálisra csökkentették a létszámot, mert katonailag már nem volt
jelentősége. 1784-ben Horea oláh felkelői Solymos falai alatt szenvedtek
vereséget a nemesi csapatoktól. 1788-ban állítólag felrobbantották a falait a Habsburg
hadvezetés parancsára, de feltételezhetően csak a külső falakról lehetett
szó. Azóta az építőanyag éhség, az időjárás viszontagságai és a múló idő is
megtette a hatását.
|
Gyönyörű lehetett a reneszánsz palotaszárny |
Források
Címkék: helytörténet, Maros, Solymos, Zarándi-hegység