2016. július 25., hétfő

Solymosi reggel, világosi alkony

Reggel viszonylag korán ébredtünk, hogy legyen idő fotózni, reggelizni, és még a mászás beleférjen, mielőtt túl meleg lesz. Kávéra is jutott idő a kisboltnál, némi alapszókinccsel és mutogatással ismét mindenki olyan kávét kapott, amilyet szeret. A szikla alá már teljesen felélénkülve értünk. A kereszt alatti falhoz mentünk, ott viszonylag keveset voltunk eddig. Amíg nem forrósodott fel a szikla, addig másztunk felváltva, de aztán inkább húztunk a strandra, mielőtt rásülünk a kőre, de előbb Ménesen megálltunk bort venni.




Ménesi borászat

Balla Géza pincészete a Szegedi Borfesztiválon is képviseli magát minden évben, így nem volt ismeretlen számunkra. Borai többször kiérdemelték a Szeged Bora címet, a Fekete leánykával idén is nyert. Ha már úgyis Ménesen autóztunk keresztül, megálltunk a pincészetnél körülnézni, és bort is vásároltunk. Estére folyóbort vettünk, cabernet savignont. Nem értek a borokhoz, nekem bejött. Ahogy a Kadarisszima is, amikor Szegeden kóstoltam. A terveim között szerepel a helyi pincészetek felderítése, mert bár a Balla pincészet közismert, Világosra tartva végig szőlőket láttunk és néhány vonzó táblán is megakadt a szemem. Viszont a hétvégén cél a világosi vár bevétele volt.




Gyoroki strand

Gyorokon egy bányatónál alakítottak ki strandot. A parkolásért 5 lejt kell fizetni. A víz helyett először a büféket és éttermeket céloztuk meg, mert a mászástól mindenki éhes és szomjas lett. Nekem a lángosos tetszett, ott függőágyakban lehet ejtőzni, a padokon párnák vannak. Azért nem oda ültünk be, mert a társaság micst akart enni, és ott nem lehetett kapni. Így az első micses helyre csaptunk le. Finom volt, a pádisiakkal is felveheti a versenyt.


Gyoroki homokos strand két kék törölközővel
Nem tengerpart, de majdnem :-D

Jóllakva vágtunk neki a helykeresésnek a homokos strandon. Szerencsénk volt, az egyik napernyő alatt találtunk szabad helyet és két nyugágyat. Utóbbiakért lehet, hogy kellett volna fizetni, de nem jött senki pénzt beszedni. A víz kellemes és kristálytiszta, viszont figyelni kell, mert gyorsan mélyül. Azt hiszem, ez lehetett az oka annak, hogy kisgyerekes családokat nem láttunk pancsolni. Viszont lehet vízibiciklizni, láttunk windsurfözőket, bátrabbak pedig csúszdázhatnak is. Mi úszkáltunk, aztán építettem egy kicsi homokvárat. Az időjárás jelentés délutánra nem sok jót ígért, egyre felhősebb lett az ég, de megúsztuk néhány erősebb széllökéssel és csepergéssel. A strand rekordsebességgel ürült ki, mi maradtunk és jól is jártunk, mert újra kisütött a nap.

Csepegtetett homokvár a gyoroki strandon
Csepegtetett vár, még boltívet is sikerült összehozni

Egy idő megint éhesek lettünk, ezért visszamentünk a büfékhez. Másik helyre mentünk, a micsezős hely mellé. Ennek a nevére is emlékszem, Laguna Beach Club. Kitaláltam, hogy koktélt szeretnék inni, így született a mojitós  kép Tigriskével.


Mojito koktél plüss tigrissel a gyoroki strandon
A koktél és Tigriske

Palackokból készült halszobor a gyoroki strand mellett
Palackokból készült halszobor -  hatékony emlékeztető arra, hogy mindenki szedje össze maga után a szemetet




Világosi vár alkonyatkor

Gyorokról Világosra autóztunk át nagyon szép úton. Egyik oldalon a hegyek szőlővel, másik oldalon már az Alföld végtelen síkja kezdődik. A falvak takarosak, bár itt-ott láthatunk ízléstelen palotákat. Én azt találom bennük viccesnek, hogy valójában ugyanolyan mind, valószínűleg ugyanazt az építési tervet másolják. Emeletes, elöl négy oszlop, méretes bejárati és erkélyajtó, a kettő gyakran ugyanolyan. Általában befejezetlenül állnak, vakolat nélkül. Szerencsére hagyományos falusi házak is akadnak, olyanok, amilyeneket Kalodván lehet látni.
A világosi várhoz szerencsére nem kellett felgyalogolni, mert aszfalt út vezet a mellette lévő hegycsúcsra, ahol egy rádiótorony áll. Ezért népszerűbb úti cél, mint a solymosi vár, mert csak kicsit kell sétálni az autótól egy szinte sík gerincen a várig.
A vár maradványai jóval kisebbek, mint Solymoson. Viszont a kilátás az Alföldre páratlan, éjjel lehet nézegetni a távoli települések fényeit és tippelni, hogy vajon mit láthatunk. A napnyugta igazán különleges, nemcsak mi voltunk rá kíváncsiak. Igaz, mi nem mentünk el várba, mert már felállítottuk addigra a sátrakat olyan 500 méterre tőle. Az ösvény mellett van egy jellegzetes szikla, ott ücsörögtünk a borral és némi sajttal. Aztán mentünk aludni, mert másnapra a Hegyes-csúcsra akartunk felmenni Kaszojáról.


A világosi vár romjai délutáni fényben
A világosi vár romjai

A világosra vezető aszfaltút a várból nézve
Kanyarog az út


Alföldi kilátás a világosi várból a fal egy lyukán keresztül nézve
Alföld tengersík vidéke


Eljött az alkony a világosi várnál
Eljött az alkony


éjszakai tájkép a világosi várhoz vezető gerincről fotózva
Éjszakai tájkép - azt hiszem, Pankota van középen

2016. július 18., hétfő

Pénteki sziklamászás és éjszakai fotózás a várban

Két héttel ezelőtt végre minden körülmény megfelelő volt ahhoz, hogy ismét felfedező körútra induljunk a Zarándi-hegységbe. A Hegyekbe Szegedről facebook csoport két tagja csatlakozott hozzánk, így négyen vágtunk neki a túrának. A csoportot ajánlom mindenkinek, aki túratársakat keres Szegeden és környékén.

Újra sziklán

Aradon most csak vásárolni álltunk meg, inkább a lippai sziklához siettünk, hogy sötétedés előtt még másszunk egyet. A boltban helyi borokat kerestünk, de a közelből csak rékasi borokat találtunk a polcon. Nekem nagyon tetszett, hogy kicsi, két pohárnyi palackban is lehet kapni. Na, nem baj, szombaton úgyis keresztülvágunk Arad-hegyalján... Ott biztos, hogy találunk helyi borokat.
Lippán a sziklához vezető ösvényen a növényzet elkezdte átvenni az uralmat, jót tett nekik a sok eső.  Mi ennek kevésbé örültünk. A szederindák és a vadrózsa tüskés ágai sem tudtak visszatartani minket attól, hogy a szikla alá jussunk. Az ösvényen az egyik kanyar előtt egy szajkóval találtuk szembe magunkat. Jó ideig vizsgáltuk egymást, de mire előkerült a fényképezőgép, elrepült.
A mászást már nagyon vártam, mert új mászócipőt vettem, nagyon ki akartam már próbálni sziklán. Határozottan jobban ment a mászás, azelőtt lehetetlennek gondolt peremeken is megálltam. Már elkezdett sötétedni,  amikor elindultunk vissza az autóhoz. Alvóhelynek ismét a solymosi várat választottuk, hiába a fárasztó mászás felfele, aztán reggel a harmatos füvön csúszkálás, megéri...

Éjszakai fotózás Solymos várában

Sötét lett, mire felértünk a várudvarba. A rengeteg szúnyog miatt gyors sátorállítás következett. Úgy gondoltuk, kicsit később eltűnnek és nyugodtan, heves csapkodás  nélkül körül lehet nézni. Kaja után előmerészkedtünk és kicsivel jobb volt a helyzet, így indulhatott a csillaglesés és fotózás. Az égbolton ezer csillag, a Tejút is jól látható, a civilizáció fényei nem zavarnak be a várudvaron és a vár keleti oldalán. Készült néhány fotó a csillagos égről és a várfalakról. 
A következő posztban folytatom a beszámolót a túráról. Nagyon szeretnék a ménesi borvidékről bővebben írni, egyelőre anyagot keresek hozzá és egy könyvet várok.

Éjszakai égbolt a solymosi várból fotózva a Zarándi-hegységben
A reneszánsz palotaszárny 


Sátor és a solymosi vár éjjel, csillagokkal fotózva
Sátras csendélet, sátorból fotózva - óvatosan dugtuk ki az orrunk a szúnyogok miatt...

Solymosi vár reneszánsz palotaszárnya csillagokkal a háttérben
A falakat fejlámpával világították meg


Lippa, a főút és Arad - a fényszennyezés nagy

2016. július 11., hétfő

A világosi vár

Világosról mindenkinek az 1849-es fegyverletétel jut eszébe, pedig a világosi sík fölé magasodó hegyen trónoló várromnak érdekes története van. Ez a vár is - úgy, mint Solymos - gyakran cserélt gazdát, történetében bőven van árulás, de még egy fej nélkül eltemetett várkapitány is...


A világosi vár romjai háttérben Világos faluval és az Alfölddel
A világosi vár, háttérben a nagyon lapos Alföld

Mikor épült a vár?

Erre a kérdésre ellentmondásos válaszokat találtam. Kiss Gábor könyvében azt olvashatjuk, hogy a vár és a falu már a XII. században létezett. Ezt arra alapozza, hogy 1190-ben a cisztercita rend apátságot alapított a Világosi-völgyben. Más, netes források szerint a várat a tatárjárás után építették, mivel  oklevélben először 1324-ben említik Világos várát. Károly Róbert a Héder nembeli II. Őznek adományozta a Győr megyei Buhácság birtokot. II. Őz kapuvári és világosvári várnagy volt.
Valószínűleg II. Őz volt az, aki a királlyal lovat és fegyverzetet cserélt, amikor az 1330-as havasalföldi hadjáratban Basarab vajdától a királyi csapatok vereséget szenvedtek. Károly Róbert így megmenekült, Őzt kapták el és ölték meg a vajda emberei. A király Világos várát Őz fiának, Hédernek adományozta.


Kilátás a világosi várromból Világos falura a Zarándi-hegységben
A falu és a végtelen Alföld - innen jól lehetett látni, ha seregek mozogtak

Királyi adományozások és cserebere

A királyok szerettek a híveiknek várakat és földeket adni, így biztosítva, hogy a későbbiekben is megkapják a támogatást. Zsigmond király 1390-ben Sárói Lászlónak, temesi ispánnak a világosi és az aranybányával rendelkező fejérkörösbányai birtokot adományozta. Egy év múlva a király meggondolta magát és elcserélte ezeket az uradalmakat Újvár és Kőszeg városokért Vas megyében.
A XV. századra a világosi uradalomhoz 145 település tartozott. 1439-ben Albert király az uradalmat elcserélte a Brankovics György szerb despota birtokában lévő Nándorfehérvárra. Gondolom, nem a szebb fekvése miatt, hanem stratégiailag jobb választás lehetett. Brankovics nem sokáig élvezhette felhőtlenül a világosi panorámát, mivel I. Ulászló szemében hűtlennek bizonyult. A királyok pedig hűtlenség esetén szeretik elvenni a birtokokat és más, hűségesnek tartott alattvalónak adni.  1441-ben a király ellen lázadók ellen sikerrel harcoló Maróthy László aradi ispán kapta Világost és a hozzá tartozó uradalmat. Ennek ellenére Brankovicsot 1444-ig nem sikerült kilakoltatni, ugyanis csak ekkor adta át a várat Hunyadi Jánosnak.


Világos várának romjai a várhoz vezető útról fotózva
Meredek az út felfele...

Világos a Hunyadiak idején

Hunyadi 1456-os halálakor a birtokait a fiai, László és Mátyás örökölték. Mátyás a világosi birtokokat Szilágyi Mihálynak, a nagybátyjuknak és nevelőjüknek adományozta. Amikor 1458-ban a köznemesség Mátyást választotta királynak, még csak 15 éves  volt, úgy gondolták, túl fiatal az ország kormányázáshoz. A nagybátyját tették meg kormányzónak 5 évre, de ezt a pozíciót nem élvezhette sokáig. Az ifjú királynak hamar elege lett abból, hogy a nagybácsi mindenbe beleszól, szövetségre lép a Hunyadi család ellenségeivel, a Garaiakkal a háta mögött, Besztercén pedig kegyetlenkedik. A besztercei grófságot Mátyás királlyá koronázása után adta Szilágyi Mihálynak. A beszterceiek a szabadságukat féltve fellázadtak. Szilágyi a város ellen vonult seregével, kirabolta, felgyújtotta és a lakóit megkínozta, felkoncoltatta. Nem csoda, hogy Mátyásnak ez már sok lett és 1458. október 8-án elfogatta a nagybátyját és Világos várába záratta. Eredetileg meg akarta öletni Szilágyit, de a pápa közbejárására elállt ettől a szándékától.
A hagyomány szerint Szilágyi Mihály  hűséges jobbágyai segítségével szökött meg. A várnagy épp távol volt, az őrséggel pedig sikerült elhitetni, hogy török portyázók jelentek meg a környéken, akik erre kivonultak megverekedni velük. Ez épp elég idő volt arra, hogy Szilágyit a bilincseitől megszabadítsák, a jobbágyokat felfegyverezzék és a visszatérő őrséget elverjék. Szilágyi persze rögtön értesítette az unokaöccsét, hogy változott a helyzet. Mátyás ekkoriban már tudott a török támadásról és kibékült a nagybácsival, mivel valakire rá kellett bízni a török elleni védekezést. 1460-ban a török elfogta és Konstantinápolyba vitték, ahol lefejezték. A világosi birtokok az özvegyére, Báthori Margitra szálltak.


Világos várának romos falai és az Alföldi kilátás
Valószínűleg Szilágyi nem élvezhette rabsága idején a páratlan panorámát


Változatos birtokosok és árulás

1514-ben Dózsa hada elfoglalta Világost. 1566-ig hol németek, hol magyarok őrizték, de végül a törökök elfoglalták. 1595-ben Báthori Zsigmond sikerrel ostromolta és visszaszerezte. Szelestey Jánost nevezte ki a vár kapitányának.
Solymosnál és Kalodvánál már emlegettem Székely Mózest és az 1602-es tövisi csatavesztését. Szelestey János szintén részt vett a csatában, ő a várba menekült. Giorgo Basta (a Habsburg csapatok vezére) egyik emberének sikerült rávennie Fekete Mátét, hogy árulja el Szelesteyt... A várat így Petneházy István, a jenei vár kapitánya könnyedén megszállta, Szelestey fej nélküli testét, pedig valahol az országút mellett temették el. Arról nem szól a történet, hogy a fejével mi történt, biztos kitűzték a vár fokára elrettentésül. Székely Mózesre is ugyanígy vadászhattak, de ő óvatosabb volt.
Hamarosan ismét a török foglalta el a várat. 1606-ban Petneházy vissza akarta szerezni csellel. A törökök a fellegvárat őrizték, a külső bástyákon rácok szolgáltak. Petneházy embere egy rác pap volt, ő meggyőzte a katonákat, hogy segítsenek a várat elvenni a törököktől. Tíz rác katona elrejtőzött a fellegvár felvonóhídja alatt, ketten pedig a fellegvárba mentek, hogy megöljék Huszein béget. A bég viszont nem volt egyedül, épp egy tiszttel beszélt. Az egyik rác rájuk támadt, megölte a tisztet, a másik elment segítségért. Huszeint viszont nem sikerült megölnie, a zajra pedig odarohantak az emberek. A rác katonát megölték, a testét kihajították az ablakon. Gondolom, elrettentésül.
Petneházy nem tudott szabadulni a világosi vár elfoglalásának gondolatától... Báthori Gábor 1608-ban adományozta Petneházynak, pedig továbbra is törökök tartózkodtak benne. Báthori adott is, meg nem is... Petneházy persze 1609-ben megpróbálta elfoglalni tisztességes módszerrel, de nem sikerült.
1614-ben került ismét magyarok kezébe a vár. Az őrzését rác zsoldosokra bízták, akiknek végül nem fizettek, ezért fellázadtak. Bosszúból 1615-ben a lippai pasának engedték át a várat. 1660-ban Evlia Cselebi így írt a várról: "az ég csúcsáig emelkedő magas, vörös szikla fölött sólyomfészek módjára álló kicsiny, erős, színes vár. A várban hatvan ház, egy dzsámi s egy magtár van s másféle épület nincs. Keletre néző egyetlen kapuja előtt a Vértanúk búcsújáróhelye van." 

A vár pusztulása

1693-ban Heister császári tábornok serege szerezte vissza végleg a törököktől a várat. Ezzel a katonai jelentősége meg is szűnt, az ostrom miatt megrongálódott falait nem javították ki. Bohus Imre, Grassalkovich herceg gazdag jószágigazgatója vette meg a területet. A vár köveit a család később felhasználta a kastélya építéséhez. Az 1784-es Hora felkelés alatt a még álló falakat a császári sereg ágyúval szétlőtte, mert attól tartottak, hogy a lázadók a falak közé befészkelik magukat.

Manapság aszfaltút vezet a várromhoz, a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye lett, szívesen nézik a várból a naplementét és a csodálatos kilátást.


Naplemente a világosi várromnál


Források:




Web Analytics