2017. március 24., péntek

Hírek a radnai szikláról

Sólyom család

A radnai első nagy falon sólymok raktak fészket. A következő három-négy hétben itt ne másszon senki, ne zavarjuk a madarakat, hadd nevelgessék a fiókákat békében. :) A középsőn és a kereszt alatti falon nyugodtan lehet mászni.

Ezen a területen ne másszunk (kép forrása: Szabó András)

Karbantartás

Az aradi sziklamászók márciusban rendbe tették a falakat és a falak alatti területet. Nagyon köszönjük a munkájukat!




2017. március 21., kedd

Rendhagyó poszt: Vissza a télbe - a Retyezát márciusban

Az őszi túra után fél évvel ismét a Retyezátba mentünk.  A síkságokon már tavaszodik, de a hegyekben 1500 méter felett egyértelműen a hó és a tél az úr. Hihetetlen jó időjárást fogtunk ki és annak ellenére elégedettek vagyunk, hogy szombaton elromlott az idő és inkább hazajöttünk.

Utazás és érkezés

Mióta Lugosig lehet autópályán menni, sokkal rövidebb idő alatt elérhető Hátszeg. Most kb. három és fél óra alatt értünk oda  Szegedről a Vaskapu-hágón keresztül. Lugos környékén már a Ruszka-havas nagyon közel van és Karánsebes előtt az út a hegyek közé visz. Északon a Ruszka-havas ugrik ki a völgy fölé, délen a Szárkő-hegység uralja a tájat. A Vaskapu-hágón átkelve a Hátszegi-medencében folytatódik az út és Várhely után a Retyezátot leshetjük az autó ablakából.

A Retyezát a Hátszegi-medencéből - nem idei kép

Hátszegen ismét a VIP Foodnál álltunk meg enni és találkoztunk a csapat másik felével. A fokhagymás-majonézes szószuk továbbra is zseniális. Innen csak 25 km-re van cârnici parkolóhely, de ez a legnehezebb szakasz, mert az utolsó 4,5 km nincs aszfaltozva és előre sose lehet tudni, milyen állapotban van. Most szerencsénk volt, csak a Cârnic előtti 1 km volt problémás. A bokáig érő sárban elakadt az autó, de szerencsére nem kellett tolni, miután kiszálltunk, felment. Négy ember a holmik és hét hótalp elég súlyossá tette a kocsit.

A cica segített rendezni a cuccokat...

Irány a Pietrele

Miután rendeztük a cuccainkat, elindultunk a sárban caplatva a szállás felé. 1100 méter körül kezdett hó is lenni, aztán fokozatosan nőtt a hótakaró vastagsága, de a hótalpakat nem volt érdemes felvenni. Fél öt körül értünk fel a Pietreléhez, ahol ettünk, ittunk és örültünk, hogy lerakhatjuk a zsákokat. A Pietrelénél faházakban lehet aludni, a szobák négyágyasak, legalábbis ott, ahol mi voltunk. A fűtés vaskályhával és fával történt. Fát és gyújtóst adtak, aztán lehetett próbálkozni s tűzgyújtással, de viszonylag gyorsan sikerült megoldani. 30 lej egy éjszakáért nem rossz ár és szerintem kényelmesebb volt, mint a Gentiana. A vaskályha víz és étel melegítésre is jó volt, nem kellett mindig a gázfőzőt használni.

A medve meglátta az árnyékát

Másnap reggel kicsit felhős volt az idő, de látszott, hogy ki fog sütni a nap, így elindultunk a Lolaia-gerincre vezető ösvényen. A fenyvesben a hó picit olvadt, de jól haladtunk a hótalpakkal és gyorsan elértük a gerincre vezető elágazást. Lassan haladtunk felfele, egy rövid szakaszon nem volt hó, egy patak csordogált lefele a völgybe. 

Oda megyünk fel...

A Pietrele völgyben hömpölyög a felhő, a Stânişoara völgyben süt a nap

Retyezát

Godján a távolban

Balról Peleaga, középen Custura Bucurei, mellette Bukura-hágó és Bukura II csúcs, lenn a Stânişoara völgy

Ahogy feljebb küzdöttük magunkat, a hó keményebb lett. Nagyon örültünk, amikor fenn voltunk a gerincen, még a hideg szél se vette el a társaság kedvét attól, hogy folytassuk az utat egyenesen a Lolaia Nord csúcsa felé. A nap sütött, de távoli gerinceken felhők bújócskáztak. Nyugat fele a Szárkőre és a Godjánra nyílt szép kilátás, délre pedig a Lolaia Sud csúcs mögött a Retyezát lapos csúcsa terpeszkedett. Öten még továbbmentek a déli Lolaia csúcsra, én Kávézombival visszafordultam. Volt egy olyan érzésem, hogy a gerincről levezető harántolós szakasz nem lesz egyszerű a rossz bokámmal. Sajnos, igazam lett, nehéz volt a lemenetel. A fenyvesben viszont nem volt gond, ott gyorsan haladtam.

Ezt odafele fotóztam, de visszafele is így nézett ki :D


Felhőtlen péntek

Az időjárás jelentés péntekre írta a legszebb időt és szerencsére ez be is jött. A Rossz völgybe indultunk, ehhez kereszteztük a Pietrele patakot. A patak után egy nehéz felfele menet következett. Valahogy felvergődtem, de akkor elképzelni se tudtam, hogy jutok vissza. A gerincen átbukva kis lejtmenet után egy tisztáson végre megpillanthattuk a völgyet övező hegyeket. 


Azt hiszem, ez a Pietrele csúcs

A jelzés

Útkeresés

Farkasfogak

Hátszegi-medence

Innen egy ideig még fenyvesben haladtunk, de aztán elértük az erdőhatárt és kinyílt a völgybe a kilátás. Egy ideig kerestük a sárga háromszög jelzéseket, de mivel nem találtuk őket, inkább elindultunk felfele és arra mentünk, amerre hótalppal kényelmesebb. Egész jól ment, de aztán egy nagyon meredek szakasz következett. öt lépés egy helyben, mire sikerül egyet lépni. Itt is azon gondolkoztam, hogy visszafele nem tudom, hogy jövök le, valószínűleg lavina formájában legurulok. Utána csak egy enyhébben emelkedő glaciális lépcsőt másztunk meg. Úgy tippelem, hogy a Törmelékes-tó fölött lehettünk, de ez nem biztos. Innen elindultunk visszafele, mert láttuk, hogy a Peleaga hágójára nem lenne idő és egyébként is lavinaveszélyesnek nézett ki.


Nyomok
A hágó

Farkasfogak - jobb oldalon az a rész, ahova télen fel lehet menni a Pietrele-völgyből

Pihennek a botok

Visszafele a meredek részen páran szánkó üzemmódban mentünk le... Leguggolva csúsztunk a hótalpon. Így gyorsan és egyszerűen leértünk, szórakoztatóbb volt, mint a lépésekre koncentrálni. Csak a patakhoz levezető rémes  szerpetin volt hátra... Kicsit siettünk, hogy biztosan odaérjünk világosban. Itt én szinte végig szánkóztam inkább, ami a bokámat jobban kímélte, mintha lábon próbálok boldogulni. Elesni se lett volna jó, a hó nem volt elég mély ahhoz, hogy az ember puhára essen. A Pietreléhez hullafáradtan értünk.

Búcsú a Farkasfogaktől

A gerinc eltakarja a napot...

Elromlott az idő


Szombatra is bejött az időjárás jelentés... Megérkezett a eső és a szél, erősen olvadni kezdett a hó a Pietrele könyékén. Később havazásba váltott, de a hó rögtön elolvadt. Úgy döntöttünk, ideje menni, mert túrázni értelmetlen és a Cârnic alatti sártenger se jobb, ha ott ömlik az eső. Az előző két nap így is hihetetlen volt. Örültünk, hogy kifogtunk két szép napot, járhattunk volna úgy is, hogy végig felhőben úszik az egész hegység. Hátszegen megálltunk enni és estére Szegeden voltunk.


Tigriske se maradt otthon


A Retyezátról további infók: www.retyezat.ro

2017. március 9., csütörtök

Máriaradna – 3. rész

A Máriaradnáról szóló sorozat utolsó része következik. Ha az időjárás kegyes lesz, akkor jövő héten 5 napot a Retyezátban leszünk, amiről természetesen írni fogok beszámolót.


Búcsújárós képeslap (forrás)

Búcsújáró hagyományok

A búcsúval kapcsolatos szegedi hagyományokat Bálint Sándor gyűjtötte össze. Szeged Máriaradnától 130 km-re fekszik, de érkeztek zarándokok Csongrádról, Kiskunfélegyházáról, Kecskemétről, Zentáról. Az emberek ezeket a nagy távokat gyalog tették meg. A férfiak mentek elöl, ők vitték a búcsúkeresztet, őket követték a nők. Az öregeket és a betegeket sátoros kocsira ültették. A betegek bíztak benne, hogy csodás gyógyulásban lehet részük. A falvakban megálltak és betértek a templomba, ahol megáldották őket, a falubeliek pedig ételt, italt adtak a zarándokoknak. A szegediek Makón, Csanádpalotán, Pécskán és Aradon töltötték az éjszakát. A földön aludtak, reggel pedig mise után indultak tovább. Menet közben, beszélgettek, énekeltek, imádkoztak. Amikor először meglátták messziről a radnai templom tornyait, akkor átöltöztek ünneplőbe és úgy folytatták az utat. Máriaradnán, stációkat jártak, imádkoztak, énekeltek, gyóntak. A helyiek az érkezőket virággal üdvözölték. A templomban alvásról úgy tartották, hogy akkor a legerősebb a kép csodatevő ereje és legjobb minél közelebb lenni az oltárhoz. Ezt templomalvásnak hívták. A búcsújárás képezte a település gazdaságának alapját, mivel az otthon maradt rokonaiknak a zarándokok vittek megáldott gyertyát, szentképet, imakönyvet, rózsafűzért, mézeskalácsot. Ezeket búcsúfiáknak hívták. A szegediek vásároltak nagy, út széli felállításra való kereszteket is, amelyeket a Maroson szállítottak a városba.

A templom belseje 1909-ből (forrás)

A templom belseje most

Szegeden számos helyi hagyomány kötődik a radnai búcsúhoz. Azok a fiatalok, akik először vettek részt a búcsújáráson búcsúkörösztanyát és búcsúkörösztapát választottak. A körösztszülők a szenteltvízzel vagy a templom kútjából húzott vízzel meglocsolták az ifjú búcsújárót a következő vers kíséretében:

Én téged megkörösztöllek!
Az Isten áldjon mög, szentöljön mög,
hogy lögyé´ Jézus Krisztus dicsőségire,
Szűz Mária tisztöletire

Az így megkeresztelt búcsújárónak a keresztszülő „radnai korozsmát”, megszentelt képet, imakönyvet, rózsafüzért ajándékozott.  Visszafele útközben a zarándokok zöld ágat téptek, ami a megújulást jelképezte.
A szegediek szeptember 12-re értek haza, Mária-napra. Nem pihentek le rögtön, várták őket az otthon maradottak. Először a Dömötör-templomba mentek, utána mindenki a saját városrészének templomába tért be, végül otthon vendégséget tartottak. Házasodni, férjhez menni csak akkor lehetett, ha már a fiatal megjárta a búcsút. Radnát frissen megjártakat menyasszonynak és vőlegénynek öltöztették. A lányok mirtusz koszorút tettek a fejükre, kezükben virágcsokrot tartottak és a ruhájukat is virágokkal díszítették fel. Ezt mondták nekik: „té mán férjhő´möhetsz, vótá Radnán...”A legények a mellükre tűzött vőlegényvirággal jelezték, hogy először járták meg Radnát. Szintén házassággal kapcsolatos szokás, hogy a jegyeseknek együtt kellett elmennie Radnára és vissza. Ha nem vesztek össze útközben, akkor megtartották az esküvőt.
Szegeden Máriaradnához  kötődik néhány mondás és szokás. A böllért így bíztatták: „Akkora sonkát vágjon, hogy Radnát is megjárhassuk vele!” Ha valakiről nem tudtak jót mondani, így jellemezték: „szereti a meggyöt, vót Radnán, jól táncol, szépen fordul”. Tápén a kenyeret Radna felé fordulva szegték meg.

Szerintem abból a kútbúl húzták a vizet a búcsúkörösztöléshez (forrás)

Források:


Az orgona



2017. március 3., péntek

Máriaradna - 2. rész

Máriaradnai csodák és mondák

Aki az előző poszt után nem menekült  el, annak most jön a jutalom...Legendák, mondák, csodák övezik Máriaradna történetét.

A név eredete

Dugonics András Radnai történetek című művében leírja, hogyan kapta a falu a nevét. Radna Uszbu vezér lánya volt, aki Szegedet kapta jutalmul szolgálataiért. Gyula vezér a fia, Gyulafi számára feleségül kérte a lányt. Szegeden Árpád fia Jelek, aki a keresztségben az Iván nevet kapta, megtéríti Radnát. Egyébként a Dugonics szerint Solymos várát Iván építette, amely az ott fészkelő sólymokról kapta a nevét. Radna Ivántól a Mária nevet kapta. A lány úgy érezte, hogy ő már Krisztus jegyese, de Gyulafit is szerette. Iván azt tanácsolta neki, hogy menjen a Maros túlsó partjára a nagynénjéhez, akit Lippának hívtak. Radna nem ért oda, egy vadkan megtámadta és halálos sebet ejtett rajta. Az erdő és a madarak sajnálták a lányt, ezért olyan sötétek az erdők szürkületkor és énekelnek olyan szomorúan a madarak.




Szent Istvánhoz köthető legenda

Szent Istvánnal kapcsolatos legenda, hogy a király menekült a pogányok elöl, fel a radnai hegyre. Amikor áthaladt a szoroson, az beomlott utána, így menekült meg.

Az első csodatétel és a pestisjárványok

Az első csodatételről és az aradi pestisjárványokról  az előző bejegyzésben írtam, de ide is leírom, hátha valaki lemaradt róla, mert az évszámok elriasztották.

1695-ben a törökök bevették Lippát. A kolostorban feljegyezték, hogy a fővezéri sátor előtt 1100 embert végeztek ki, a nőket és gyerekeket pedig elvitték rabszolgának. A radnai kápolnát a törökök felgyújtották. A hívek az üszkös és füstölgő romok között sértetlenül találták meg a szentképet. Az égő zsindelyek viszont átszálltak a Maroson és a törökök sátraira hullottak, hatalmas tüzet okozva. A tüzet akkor sikerült eloltatniuk, amikor megölték azt a katonát, aki felgyújtotta a kápolnát. Egy katona úgy döntött, lovával átkel a folyón és elpusztítja a képet. Viszont a lova megbotlott, a lába belesüppedt a sziklába, mintha az olvadt viasz lenne, a török pedig leesett és kitörte a nyakát.
1709-ben Aradon pestis pusztított. Bummer Anna Mária harmadik napja haldoklott, amikor kijelentette, hogy a pestis Isten büntetése és csak akkor tűnik el, ha az aradiak búcsújárást rendeznek a máriaradnai kegyképhez. Az aradiak ezt megfogadták és elindultak a zarándoklatra fegyveresek kíséretében, mert a török még ott volt a Maros túlpartján. A járvány csillapodott, végül elmúlt.1738-ban ismét pestisjárvány tört ki. Ekkor döntöttek úgy az aradiak, hogy rendszeressé teszik a búcsújárást Máriaradnára.



Régi látkép (forrás)

A kővé vált szolgálólány

Egyszer egy szolgálólány szemet vetett a kegyképet övező drágakövekre, és el akarta lopni az egyiket. Az oltárra állva nyúlt a kőért, de megdermedt, nem volt képes mozdulni. A hívek térden állva imádkoztak érte addig, amíg másnap újra tudott mozogni.


Régi képeslap (forrás)

Két csodás gyógyulás


A kegyhelyen számtalan csodás gyógyulást jegyeztek fel. 1718-ban egy helyi lakos béna végtagjai meggyógyultak, 1724-ben egy kunszentmártoni, mankóval közlekedő férfi lába jött rendbe.

A következő posztban a búcsújáró hagyományokról lesz szó.


Templomtornyok

2017. február 23., csütörtök

Máriaradna - 1. rész

Máriaradna Aradtól 30 km-re, a Maros völgyében fekszik és a templomáról nevezetes. Szeged és a Dél-Alföld búcsújáró helye volt 200 éven keresztül, fontos szerepet töltött be a környék vallási életében. Szegeden rengeteg hagyomány és szokás kötődik a radnai búcsúhoz. A templom és a hozzátartozó kolostor felújítása 2015-ben fejeződött be és egyre többen érkeznek búcsújárásra.

A templom és a kolostor
A máriaradnai kegyhely története

Máriaradnát 1440-ben említették először oklevélben. Kápolnát viszont csak 1520-ban építenek, amelynek költségeit egy özvegyasszony állta. Miután a Bánság török uralom alá került, sokan átmentek a Maros északi partja. Ferences szerzetesek tartottak miséket a kápolnában a híveknek. 1642-ben P. Andrija Stipancic ferences szerzetes Isztambulba indult, hogy engedélyt szerezzen a kápolna felújítására.  Ezt a nagy utat gyalog tette meg és az engedélyért cserébe csúszópénzt kellett fizetnie.
A híres és csodatevő kegykép 1668-ban adományozással került a kápolnába. Vrichonassa György egy idős, bosnyák kereskedő volt, aki egy olasz kereskedőtől vette a képet. A legenda szerint sokáig őrizgette, végül álmában érkező angyali sugallatra adományozta a ferences szerzeteseknek. A szentkép Bassano del Grappából a Remondini nyomdából származik.
A kegyképet a XVII. század végétől kezdték el csodatevőként  tisztelni. 1695-ben a törökök bevették Lippát. A kolostorban feljegyezték, hogy a fővezéri sátor előtt 1100 embert végeztek ki, a nőket és gyerekeket pedig elvitték rabszolgának. A radnai kápolnát a törökök felgyújtották. A hívek az üszkös és füstölgő romok között sértetlenül találták meg a szentképet. Az égő zsindelyek átszálltak a Maroson és a törökök sátraira hullottak, hatalmas tüzet okozva. A tüzet akkor sikerült eloltatniuk, amikor megölték azt a katonát, aki felgyújtotta a kápolnát. Egy katona úgy döntött, lovával átkel a folyón és elpusztítja a képet. Viszont a lova megbotlott, a lába belesüppedt a sziklába, mintha az olvadt viasz lenne, a török pedig leesett és kitörte a nyakát. 

A kő

1699-ben kötötték meg a karlócai békét. A Marosból határfolyó lett,  a Bánság csak 1716-ban szabadult fel a török uralom alól. 1709-ben Aradon pestis pusztított. Bummer Anna Mária harmadik napja haldoklott, amikor kijelentette, hogy a pestis Isten büntetése és csak akkor tűnik el, ha az aradiak búcsújárást rendeznek a máriaradnai kegyképhez, utána meghalt. Az aradiak ezt megfogadták és elindultak a zarándoklatra fegyveresek kíséretében, mert a török még ott volt a Maros túlpartján. A járvány csillapodott, végül elmúlt. 1738-ban ismét kitört a pestis. Ekkor döntöttek úgy az aradiak, hogy rendszeressé teszik a búcsújárást Máriaradnára. Innentől kezdve a zarándokok száma nőtt és egyre távolabbi vidékekről érkeztek a hívők. 
A következő 250 évben szeptember 8-án, a Kisasszony napi nagybúcsúra érkezett a legtöbb zarándok, de a július 2-i Nagyboldogasszony és Sarlós Boldogasszony napi búcsúra is érkeztek az emberek szép számmal. 1727-ben kezdték el felépíteni a kolostor nyugati szárnyát, amelyet 1743-ban a déli szárny építése követett a szerzetesek számának növekedése miatt. A katolikus egyház 1750-ben nyilvánította hivatalosan is zarándokhellyé a kegyhelyet. 1756 Pünkösdjén kezdték el építeni a mai kegytemplomot, amelyet 1767-ben befejeztek és Pünkösd vasárnap Franz Anton Leopold von Engl zu Wargain püspök vitte át a kegyképet a régi kápolnából az új templomba. A következő évszázadban tovább gazdagodott és szépült a templom. 1770 körül a bécsi udvari aranyműves ezüst rámát készített a képnek, 1895-ben az első csodatétel 200. évfordulójára carrarai márványból készült oltárt helyeztek el a templomban, 1905-ben új orgonát építettek. 1911-ben a templomtornyokat magasították 30 méterrel, és így érik el a 67 métert. 

Régi képeslap (forrás)
1918 után is folytatódott a búcsújárás, 1935-ben 73 ezer hívő érkezett a kegytemplomhoz: ez volt Radna történetének legnagyobb búcsúja. Máriaradna helyzete a II. világháború után vált nehézzé, amikor Románia kommunista befolyás alá került. A szerzetesrendeket feloszlatták, de 1951-ben a ferenceseket összeszedték és Máriaradnára szállították. Valószínűleg arra számítottak, hogy a környéken már nem él sok katolikus, így a ferencesek elszigetelődnek. Ennek ellenére a hívek megtalálták őket és segítettek nekik, ahogy tudtak. A szerzetesek egymásnak tartottak előadásokat olyan témákról, amelyekben a legjáratosabbak voltak: szentírás-magyarázat, egyházjog, történelem. A hatóságok erre egy idő után rájöttek és végül szétválasztották a szerzeteseket, az ország különböző pontjaira helyezték át őket. 
A diktatúra ellenére is érkeztek és adakoztak a zarándokok. 1971-ben elég pénz gyűlt össze az adományokból, hogy a templomot és környékét felújíthassák. 1991-ben a diktatúra bukása után tízezrek érkeztek ismét a búcsúra. 1992-ben Szent II. János Páltól a Basilica Minor címet kapta meg a kegytemplom. 2013-ban EU-s pályázat keretében megkezdődött a felújítás: a munkálatokat 2015-ben fejezték be és augusztus 2-án ünnepélyes szentmise keretében megáldották a templomot és a rendházat. 

A következő poszt a máriaradnai mondákról fog szólni, remélem, ennek a hírnek örülnek azok, akik nem aludtak el. :-)


Éjjeli fények

Források:

2017. január 3., kedd

Világos és a Bohus család

A Bohus család és a kastély

A szlovák Bohus család 1749-től része Világos és a környék történetének, akkor nevezték ki Bohus Imrét a világosi uradalom igazgatójának. 1755-ben Mária Terézia bárói rangot adományozott a családnak. 1778-ban vált a Bohusokévá a birtok. A falu szabályos, sakktáblás szerkezetét osztrák hadmérnökök segítségével 1782-ben alakították ki.






Ha valaki a környék legnagyobb földbirtokosa, akkor kastélyra is szüksége van. A Bohusok a klasszicista, tipikus mezőségi kastélyukat 1824-ben kezdték el építtetni. Az építkezés 1832-ig tartott. A várból is hordtak köveket a kastélyhoz. Földszintes, 30 szobája van, U alakban egy udvart fog közre. A bejáratot dór oszlopok díszítik.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.173

Világosi báró Bohus János az 1830-as években alföldi szlovákokat telepített a birtokra. Konzervatív, a régi feudális viszonyokat fenntartani akaró birtokos volt, elkötelezett híve a bécsi udvari politikának. Gyakran alakult ki konfliktus közte és a birtokán élő jobbágyok között. Alkalmazottai között nem tűrte a magyarokat, inkább románokat és szlovákokat fogadott fel.
Az egyik súlyos konfliktust 1835-ben idézte elő, amikor a község legelőit rosszabb minőségű földekre akarta cserélni. A jobbágyok dühükben a földmérők jelzéseit összekeverték, aztán a kastély udvarára vonultak, megverték a tiszttartót. Bohus János Pankotára menekült és onnan küldött fegyvereseket, akik csak másnapig tudtak rendet tartani, mert akkor őket is megtámadták a jobbágyok. Végül katonák érkeztek és helyreállították a rendet. 


Bohus János - ha minden igaz, a kastélyban megtalálható a festmény (forrás)

Bohusné Szögyény Antónia

Világos kiemelkedő alakja a XIX. században Szögyény Antónia volt, akinek a tiszteletére 1910-ben szobrot emeltek Világoson. Antónia 1803-ban született Budapesten. Gyermekkorában jó nevelést kapott, latinul, németül, angolul, franciául tanult. Zongora tanára Liszt Ferenc volt, aki tehetségesnek tartotta, a legkedvesebb tanítványának nevezte. Brunszvik Terézzel ismerték egymást, nagy hatást gyakorolt rá a grófnő.
Bohus János feleségeként nem lehetett egyszerű dolga, merőben más nézeteket vallottak. Antónia segítette a szegényeket, sokat jótékonykodott, támogatta a művészeket, költőket, írókat. Világoson óvodát és német-magyar vegyes tannyelvű iskolát alapított az 1840-es években. 1844-ben a Maros elöntötte Aradot, ekkor gyűjtést rendezett az árvíz áldozatainak segítésére és a helyreállítási munkálatokra. 

Bohusné Szögyény Antónia (forrás)

A szabadságharc és a világosi fegyverletétel

Bohus Jánost konzervatív nézetei és bécsi udvarhoz való húzása nem akadályozta meg abban, hogy az 1848-as pesti forradalom előtt pár nappal eltörölje a jobbágyokat sújtó füstadót, dézsmát, robotot. A jegyző Kossuth arcképét is kifüggesztette. Nyáron a románok között megváltozott a hangulat, ők egyértelműen az osztrákok fele kezdtek húzni. A nagybecskereki honvéd táborba akartak katonákat toborozni, de a románok nem akartak menni. Bohus ekkor kijelentette, hogy nem muszáj embereket küldeni. Októberre a helyzet romlott, a lakosok fegyverkezni kezdtek, október 10-én gyulai nemzetőröket bántalmaztak. Végül október 23-án Gál László őrnagy vezetésével a honvédek körbevették Óvilágost, ágyúzták, majd rohammal elfoglalták. 5 lakost kivégeztek és letartóztatták a bírót. Bohus János elvállalta az aradi főispánságot a magyar kormányban, ezért nem tartózkodott Világoson, amikor a fegyverletételre sor került.
Görgei több szempont alapján választotta a fegyverletétel helyszínéül Világost. Az oroszok előtt akarta letenni a fegyvert, csak az ő győzelmüket ismerte el. Szögyény Antónia pedig az unokatestvére volt, aki a szabadságharc alatt ruhával, élelemmel segítette a honvédeket, a kastélyban kórház működött. Antónia Brunszvik Teréz kérésére lejegyezte a fegyverletétellel kapcsolatos eseményeket. Viszont írásos megállapodás nem született Görgei és Frolov között, tanuk sem voltak, annál a bizonyos asztalnál csak szóban állapodtak meg.

A világosi Bohus-kastély Görgei tanácskozó szobájával. Rajzolta Cserna Károly (forrás)



„Görgey erre összegyűjté táborkarát és a házban együtt volt tiszteket, és tudatta velők, hogy ki fognak a táborba lovagolni, hogy az ott táborozó csapatokat a holnapi katasztrófára előkészítsék.
Állítják, hogy ez ünnepélyes módon történt meg. Egyik ezredtől a másikhoz ment; mindenütt szónokolt, és meggyőzé őket a további védelem lehetetlenségéről, és hogy a fegyverletételtől várható mind az országra, mind a hadseregre üdv.
Lélekrázó jelenetek játszódtak le akkor.
Némely ezred elégeté pompás zászlaját, mások széjjelvagdosták, és darabjait, mint ereklyéket eloszták maguk közt; vén huszárok lelőtték lovaikat és eltörték fegyvereiket. Sőt állítják, hogy egy közülők golyót röpített agyába.
Tény az, hogy számtalan lövés történt, úgyhogy azon véleményben voltunk, hogy e jelenetek közt összeütközésre került a dolog. De nem úgy volt. A hős katonák levegőbe sütötték ki fegyvereiket, így válva meg tőlök, melyektől örökre búcsút kell venniök.”

Szögyény Antónia tevékenysége a fegyverletétel után

A szabadságharc leverése után Antónia továbbra is segítette a volt honvédeket. Az aradi várbörtönben gyakran látogatta a rabokat, gyűjtéseket szervezett számukra, emiatt Haynau többször magához hívatta. (A Haynauról alkotott általános képet árnyalhatja, hogy 1849 decemberében alapítványt hozott létre a háborúban megrokkant katonák számára. A segélyeket nemcsak a császár oldalán harcolók, hanem a magyar honvédek is megkapták.) A világosi kastélyt az osztrákok figyeltették, házkutatást is tartottak, mert úgy vélték, hogy a Szent Koronát oda rejtették el.
Antónia a téli időszakokban Pesten tartózkodott, szalonjában segélybizottság alakult. Az 1850-es években gyakori vendégei voltak Deák Ferenc, Eötvös József, Trefort Ágoston és Liszt Ferenc. Támogatta az írókat, művészeket, tudósokat, ezért a szalonja kedvelt találkozóhellyé vált. Antónia Csillagkeresztes hölgy lett, ami a legmagasabb Habsburg női udvari kitüntetést jelentette. Olyan hölgyek kaphatták meg, akik ősi, katolikus főnemesi családból származnak és jelentős karitatív munkát végeznek. Három évtizedig a Pesti Jótékonysági Nőegyesület elnöke, a közélettől 1883-ban vonul vissza a férje halálakor. 1884-ben Antónia köztéri kutat építettet a kastély közelében, amely felett ma a szobra áll. 1890. január 5-én halt meg.


Bohusné Szögyény Antónia idős korában (Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 3. sz. január 19.) (forrás)

Világosi báró Bohus László és a világosi gazdaság

László Bohus János és Antónia harmadik gyermeke, aki 1839. május 2-án született Pesten, ő foglalkozott később a birtokkal. Kiváló iskolákba járt. Gondolom Antónia szerette volna, ha a fia művelt, tudományokban jártas emberré válik. László a jénai, drezdai, heidelbergi és lipcsei egyetemeken is megfordult. Miután elvette 1867-ben Görgey Beátát, Világosra tért vissza, hogy a birtok igazgatásával foglalkozzon. Két gyermekük született,  Elma és Margit. A házasság nem tartott a sírig, később elváltak.
Lászlónak nagyon fontos volt a birtok és a szőlőművelés, sokat tett a környék gazdaságának fellendítéséért. Az oktatás fejlesztését ugyanolyan lényegesnek tartotta, mint az édesanyja: három iskolát alapított Világoson és iskolaszéki elnök volt. Az Arad-Kőrösvölgyi vasútvonal létrehozásában nagy szerepet játszott, valamint az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak alapításában részt vett és igazgatótanácsi tag volt. A politikában aktív szerepet játszott az 1870-es évektől. Országgyűlési képviselő is volt. 1890-es években zöldség és gyümölcs szárító üzemet hozott létre a gacsai birtokán, amelyet az akkori legmodernebb eszközökkel szerelt fel.


Arad és Csanádi Egyesült Vasutak (ACsEV) állomása, háttérben a világosi vár. Az aradi Weitzer János gépgyár benzinüzemű motorkocsija. Forrás: Fortepan

1882-ben alapította meg a konyakgyárát, amelynek különleges terméke a dinnyelikőr volt. A MARTHY (vagy MARTY) Konyakgyár részvénnytársaságként működött, László lett az elnök-vezérigazgatója.A Dél-magyarországi hajlított Fabútorgyár Részvénytárságnak egészen az 1914-ben bekövetkező haláig volt az elnöke.
Lászlónak két szenvedélye volt: a szőlő és a fotózás. 1890. április 30-án Budapesten rendezték meg az Első Amateur - fotográfiai kiállítást, amelynek rendezésében Bohus László is közreműködött, mint a rendező nagybizottság alelnöke. 1911-ben az Aradi Fotóklub II. Országos Művészi Fényképkiállításán az ő képei is szerepeltek. A fotózásban szintén az újdonságok érdekelték, autokróm eljárással és Dufay-rendszerű dioptichrom rovátkás színlemezre  is  készített színes fotókat.
Szögyény Antónia szobrának felállításáról 1908-ban határozott az aradi polgári olvasókör. 1909-ben elfogadták Philipp István és Vass Győző pályázatát. László a kastélypark területéből ajánlott fel egy részt a szobor felállítására, amely 1910-ben készült el.
1922-től a konyakgyárat a Zwack működtette, 1933-ban Aradra telepítették és összeolvasztották a pezsgőgyárral. 1945-ben államosították az aradi üzemet.


A szobor egy régi képen (forrás)


A  Bohus kastély ma

A kastély ma Ioan Slavici, román író múzeumának ad otthont,  aki Világoson született 1848-ban. Emil Montia zeneszerzőnek is szenteltek egy kiállítást, aki Világoson élt. A fegyverletételre az az asztal emlékeztet, aminél Frolov és Görgei tárgyaltak. A kastélyt és környezetét 2014-ben felújították. 


A Bohus kastély dór oszlopos bejárata és az előtte lévő tér
A Bohus-kastély

A szobor ma
Web Analytics