Vissza a télbe - a Retyezát márciusban

Az őszi túra után fél évvel ismét a Retyezátba mentünk.  A síkságokon már tavaszodik, de a hegyekben 1500 méter felett egyértelműen a hó és a tél az úr. Hihetetlen jó időjárást fogtunk ki és annak ellenére elégedettek vagyunk, hogy szombaton elromlott az idő és inkább hazajöttünk.

Utazás és érkezés

Mióta Lugosig lehet autópályán menni, sokkal rövidebb idő alatt elérhető Hátszeg. Most kb. három és fél óra alatt értünk oda  Szegedről a Vaskapu-hágón keresztül. Lugos környékén már a Ruszka-havas nagyon közel van és Karánsebes előtt az út a hegyek közé visz. Északon a Ruszka-havas ugrik ki a völgy fölé, délen a Szárkő-hegység uralja a tájat. A Vaskapu-hágón átkelve a Hátszegi-medencében folytatódik az út és Várhely után a Retyezátot leshetjük az autó ablakából.

Hátszegen ismét a VIP Foodnál álltunk meg enni és találkoztunk a csapat másik felével. A fokhagymás-majonézes szószuk továbbra is zseniális. Innen csak 25 km-re van cârnici parkolóhely, de ez a legnehezebb szakasz, mert az utolsó 4,5 km nincs aszfaltozva és előre sose lehet tudni, milyen állapotban van. Most szerencsénk volt, csak a Cârnic előtti 1 km volt problémás. A bokáig érő sárban elakadt az autó, de szerencsére nem kellett tolni, miután kiszálltunk, felment. Négy ember a holmik és hét hótalp elég súlyossá tette a kocsit.

Irány a Pietrele

Miután rendeztük a cuccainkat, elindultunk a sárban caplatva a szállás felé. 1100 méter körül kezdett hó is lenni, aztán fokozatosan nőtt a hótakaró vastagsága, de a hótalpakat nem volt érdemes felvenni. Fél öt körül értünk fel a Pietreléhez, ahol ettünk, ittunk és örültünk, hogy lerakhatjuk a zsákokat. A Pietrelénél faházakban lehet aludni, a szobák négyágyasak, legalábbis ott, ahol mi voltunk. A fűtés vaskályhával és fával történt. Fát és gyújtóst adtak, aztán lehetett próbálkozni s tűzgyújtással, de viszonylag gyorsan sikerült megoldani. 30 lej egy éjszakáért nem rossz ár és szerintem kényelmesebb volt, mint a Gentiana. A vaskályha víz és étel melegítésre is jó volt, nem kellett mindig a gázfőzőt használni.

A medve meglátta az árnyékát

Másnap reggel kicsit felhős volt az idő, de látszott, hogy ki fog sütni a nap, így elindultunk a Lolaia-gerincre vezető ösvényen. A fenyvesben a hó picit olvadt, de jól haladtunk a hótalpakkal és gyorsan elértük a gerincre vezető elágazást. Lassan haladtunk felfele, egy rövid szakaszon nem volt hó, egy patak csordogált lefele a völgybe. 

Ahogy feljebb küzdöttük magunkat, a hó keményebb lett. Nagyon örültünk, amikor fenn voltunk a gerincen, még a hideg szél se vette el a társaság kedvét attól, hogy folytassuk az utat egyenesen a Lolaia Nord csúcsa felé. A nap sütött, de távoli gerinceken felhők bújócskáztak. Nyugat fele a Szárkőre és a Godjánra nyílt szép kilátás, délre pedig a Lolaia Sud csúcs mögött a Retyezát lapos csúcsa terpeszkedett. Öten még továbbmentek a déli Lolaia csúcsra, én Kávézombival visszafordultam. Volt egy olyan érzésem, hogy a gerincről levezető harántolós szakasz nem lesz egyszerű a rossz bokámmal. Sajnos, igazam lett, nehéz volt a lemenetel. A fenyvesben viszont nem volt gond, ott gyorsan haladtam.

Felhőtlen péntek

Az időjárás jelentés péntekre írta a legszebb időt és szerencsére ez be is jött. A Rossz völgybe indultunk, ehhez kereszteztük a Pietrele patakot. A patak után egy nehéz felfele menet következett. Valahogy felvergődtem, de akkor elképzelni se tudtam, hogy jutok vissza. A gerincen átbukva kis lejtmenet után egy tisztáson végre megpillanthattuk a völgyet övező hegyeket. 

Hátszegi-medence

Innen egy ideig még fenyvesben haladtunk, de aztán elértük az erdőhatárt és kinyílt a völgybe a kilátás. Egy ideig kerestük a sárga háromszög jelzéseket, de mivel nem találtuk őket, inkább elindultunk felfele és arra mentünk, amerre hótalppal kényelmesebb. Egész jól ment, de aztán egy nagyon meredek szakasz következett. öt lépés egy helyben, mire sikerül egyet lépni. Itt is azon gondolkoztam, hogy visszafele nem tudom, hogy jövök le, valószínűleg lavina formájában legurulok. Utána csak egy enyhébben emelkedő glaciális lépcsőt másztunk meg. Úgy tippelem, hogy a Törmelékes-tó fölött lehettünk, de ez nem biztos. Innen elindultunk visszafele, mert láttuk, hogy a Peleaga hágójára nem lenne idő és egyébként is lavinaveszélyesnek nézett ki.

Nyomok

A hágó

Farkasfogak - jobb oldalon az a rész, ahova télen fel lehet menni a Pietrele-völgyből

Pihennek a botok

Visszafele a meredek részen páran szánkó üzemmódban mentünk le... Leguggolva csúsztunk a hótalpon. Így gyorsan és egyszerűen leértünk, szórakoztatóbb volt, mint a lépésekre koncentrálni. Csak a patakhoz levezető rémes  szerpetin volt hátra... Kicsit siettünk, hogy biztosan odaérjünk világosban. Itt én szinte végig szánkóztam inkább, ami a bokámat jobban kímélte, mintha lábon próbálok boldogulni. Elesni se lett volna jó, a hó nem volt elég mély ahhoz, hogy az ember puhára essen. A Pietreléhez hullafáradtan értünk.

Búcsú a Farkasfogaktől

A gerinc eltakarja a napot...

Elromlott az idő

Szombatra is bejött az időjárás jelentés... Megérkezett a eső és a szél, erősen olvadni kezdett a hó a Pietrele könyékén. Később havazásba váltott, de a hó rögtön elolvadt. Úgy döntöttünk, ideje menni, mert túrázni értelmetlen és a Cârnic alatti sártenger se jobb, ha ott ömlik az eső. Az előző két nap így is hihetetlen volt. Örültünk, hogy kifogtunk két szép napot, járhattunk volna úgy is, hogy végig felhőben úszik az egész hegység. Hátszegen megálltunk enni és estére Szegeden voltunk.

Tigriske se maradt otthon

A Retyezátról további infók: www.retyezat.ro